Némán

Néha,
amikor a pillanat néma,
eszembe jutsz.

Virágot rajzolok a porba,
lépted letarolja,
boldog a szirom.

Gyertyát gyújt bennem szavad,
kiáltom mindet, szabad
a lobogó.

Mint hajó,
ami első útján suhan,
neved nevetem boldogan.

Felkapja a szél dalom,
s húrjain maga is pengeti.
Az egeket mint a felhő, átszeli.

Ha messzire futsz,
hagyj a porban nyomot,
és hagyd némán a pillanatot.