Nemrég

Nemrég váltunk el.
Kínzón szakít belém a vágy,
Újra érezzem
Szerelmes szíved dallamát.

Rohantam hozzád.
Mégis órának tűnő perc
Cipelte súlyát,
Ólomlábú ütemet vert.

Rohantam hozzád.
Míg vártál elért az álom,
Égi boldogság
Mosolya pihent arcodon.

Megdermedt a vágy.
Szótlan álltam megigézve
Arcod látványát
Íriszébe zárta szemem.

Megdermedt a vágy.
Kisimult arcod szépsége,
Nyugalma átjárt.
Lelkem rávetült a képre.

Megrezzentél.
Talán megérezted, nézlek.
Szinte semmivé
Húztam szorosabbra lényem.

Megrezzentél.
Így álltam volna örökké,
De arcod selymén
Ébredezett a szendergés.

Hozzád bújtam.
Szemhéjadat puszilgattam
Újra és újra,
Álomból magamhoz húzva.

Hozzád bújtam.
Csókban összeolvadó szánk
Pajkos, buja
Táncban pergette játékát.

Szemed pajkosan csillant rám.
Nevetésében szerelem vibrált.
Ujjad éledve kereste asszonyát.
Testem égette a feltámadó vágy,
Karodban elveszni mindörökre.
Tudatom pőre pernyeként lebeg
Teljes beteljesülés határán.
Remegő öllel öleljük egymást,
Mint tenger partra csapó tajtéka,
Lassanként csendesülő fodrokban.

Minden nap megélem a csodát,
De minden nap jön az elválás.
Arcunk mosolygó álarcán
Elválás kínja könnyet vibrál.

Messzeségben
Kínzón szakít belém a vágy,
Újra érezzem
Szerelmes szíved dallamát.