Volt egy lány az életemben,
Fekete hajú, s fekete szemű.
Nem volt se szép, se fénytelen,
Arca sem volt csupa derű.
Mégis…
Hajában ezer illat bolyongott,
Végigment a poros utcán,
S a világ csendje megbomlott
Minden lábnyoma után.
Mégis…
Szemében vadászott a párduc,
Elkapott minden sóvárgást,
Mi az emberarcokon átfut,
S tovavitt minden áldást.
Mégis…
Kezében hajlott az óceán hulláma,
Érintésétől szelídült a lélek
Kifakadó gazsága,
S helyére nyugalom lépett.
Mégis…
Volt egy lány az életemben,
Ma már ősz hajú, s szürke szemű,
Arcán üresen kanyarognak a folyómedrek,
S lépteivel az embertengerbe merül.
Mégis…
Kezében hajlik a nap sugara
Mely fényt hoz hallgatag ajkamra,
S hajának minden sodrásában
Életre kél fehér galamb szárnya,
Benne a feledni vélt
Népek illatával.
2 hozzászólás
Huhhh, beleborzongtam…nagyon szép! A befejezés remek és…nem is tudok mit mondani, nem is dicsérem tovább, mert az csak ront rajta:)
Gratulálok! Üdv: Dalilácska
Köszönöm Dalilácska a soraid, tömör-pozitív vélemény a legjobb vélemény:-)))