Ikonképen jobbak, szebbek,
intimnél is intimebbek,
őszintébbek őszinténél,
életük versbe alig fér.
Képszöveggel, kis túlzással
köszöntenek túlzó vággyal,
nappal éjre ébresztenek,
kort tagadnak minden szívnek.
Ifjú-, már-már gyermekkorban
bújócskáznak nyílt titokban,
vonzalmuk nem ül sarokban,
táncra perdít víg sorokban.
Nyári szófolyam a létük,
rímsodrásban úszom vélük,
néha partra vetett halként
keresem más vizek tükrét.
Nevük ismert mint net-barát.
Általuk komponált világ
töprengéseim közt jajdul,
földön-égen magasztosul.
Gyakran ünnep hétköznapjuk.
Példájuk hív, vonzó körút:
önvizsgálat vagy tévedés,
szenvedély vagy épp szenvedés.
Kézfogásuk majdnem szorít,
szeretetük ölelő hit.
Barátságra éhes élet
szomjat is olt… Te is hiszed?!