Nyári nap víz tükrébe néz,
arany haja lobog,
forró ajka mosolyra nyíl,
száz sugárt százszoroz.
Vízfodrok ezre hordozza
e játszi fényeket,
békáknak boldog kórusa
zeng hálaéneket.
Óh nyári nap, brekekeke,
nem ununk, ununk meg,
a kétéltűek éneke
áld szívből tégedet!
Zöld árnyat adnak parti fák
hol úszik vadkacsa,
az augusztusi vadvilág
egy nyüzsgő armada.
Tarka lepke árnya lebben
szitakötő zizeg,
természetnél édesebben
mi dobogtat szívet?
A lángoló szívszerelem
vágya dobogtatja,
mi vagyunk e veszedelem
páros áldozatja.
Amikor lenn, kéz a kézben
sétálunk a parton,
augusztusi nap hevében
nincs számunkra pardon.
Elemészt a szerelmi vágy,
kitikkad az ajkunk,
csókkal oltjuk, s nézd a gólyák
hogy kacagnak rajtunk!