Nézem képét, nézem fájón.
Mosolya ajka szögletén
Szívemhez selymesen hajló
Gyengéd sugarat küld felém.
Szemhéjam szememre zárul.
Könnycseppben születő fájdalom
Arcomon görögve átfut.
Koppanó zene a padlón.
Hajad simogatom
Gyengéden a képen.
Ajkad, szemed, arcod
ujjaimban érzem.
És felkiált a vágy:
Nekem nem a kép kell,
hanem a valóság!
Test a testből éled.
Ajkam keresné az ajkát,
Ha valóság lenne a kép.
Így csak kínban sajogva fáj.
Szívemben vágyam tüze ég.
Szememből könnyem csordul.
Könnycseppben születő fájdalom
Arcomon görögve átfut.
Koppanó zene a padlón.
2 hozzászólás
Fájdalom a jelenben és remény a jövőben.
Nagyon szép vers! Átérzem…
Barátsággal: Laguna