Nem leszek itt! Mikor e világ dühöngő vaddá változik, és számon kérne tetteimért. Már régesrég feleltem, mindenkinek. Mikor majd leteríti a hegyeket, felemeli tengereit. Nem leszek! Ha eljön Kronosz, és megáll az idő. Amikor megáll minden óra, ugyanabban a másodpercben. És ha lehullott minden csillag, és felgyúlt minden fény végre… ki fogja újrateremteni e gyarlóság szeplőtelen templomát? És ki mer majd Isteneket teremteni újra? Én már nem leszek itt!! Akkor, mikor a világ halálra ítéli a következő életet. Nem sokkal előtte… de hajlongás nélkül, emelt fővel és büszkén szállítom el magam. Kizárólag a senki 'földjére'.
Néző – tér
Szerző: István Csaba