Bennem a semmi röhögve lobban
nem akarok semmit se jobban
fáj a tér és szorít az idő ha lépek
minden mozdulat merénylet
minden mondott szavam átok
ha kerestek senkit találtok
minden csókom üres terem
hűvös nyirok a leheletem
lelkem az űr az úr adta
és elragadta
nekem a kínzó hiány kéjes öröm
szememben édes a közöny
hangom a csend csendem a hang
minden arcom néma harang
minden poklom legyen éden
hitem a semmi nincsen
minden bűnöm ige legyen
bánat szemû szentképeken
régi álmot szőve újra
elkezdődve és elmúlva
(2003)
8 hozzászólás
nem is tudom, miért nincsenek… talán akkor fontosnak tartottam, hogy ne legyenek…
köszönöm, hogy olvastad és örülök a véleményednek.
mi az hogy nihit? nem értem a címet!
Egy “nincses” versem nekem is van:
Eladnám minden versemet,
hogy végre valami jót egyek,
ne csak héjában kenyeret..
Eladnám, lássam mennyit ér?
Kapok-e pénzt e rímekér’,
csillan-e nékem is talér?
Eladnám még a lelkemet.
Lelketlen ül tán lehetek
valami hét-fej szörnyeteg,
mert így, vagyok a semmi se,
nem fog rajtam se szent mise
sem ördögök kanál vize..
Béla!
Határozottan józsefattilás… de ettől (is) jó…
“lelkem az űr az úr adta/ és elragadta” – ez tetszik a legjobban, elképesztő csengése van. Egyébként az egész versnek. Hihetetlen, hogy ez az egyik első versed, inkább mondanám kiforrottnak, mint kezdeti szárnypróbálgatásnak. Leesett államat keresgélem a földön, lám, még mindig meg tudsz lepni, pedig azt hittem, már nem:)
Nagyon tetszik eza versed, pedig igen, látom én is, hogy nem a legújabb! Mégis, nagyon nagy ereje van a soroknak,a szójátékoknak, és végig tudod fokozni. "minden arcom néma harang"- engem ez fogott meg… Nagyon jó volt olvasni, borús hangulata ellenére… Köszönöm az élményt!
H.
nihil, nem nihit
na ne mondd