békülök a világgal,
tehetetlenség görnyedt vállamon,
hamuvá lett ifjúsággal.
Nincs bennem már harag,
türelmesek a hajnalok,
beletörődés súlya gyomron vág,
hasító éles sóhajok.
Nincs bennem már harag,
de feszít az élet,
mit egykor reméltem
az enyészeté lett.
Nincs bennem már harag,
sodródom egyre lejjebb,
mint léket kapott hajó,
pörögve, zubogva nyeljek.
Nincs bennem már harag,
csak csendben várom,
kit üthetnék már agyon,
hogy legalább, szebb legyen az álmom.
15 hozzászólás
:))
a vége ügyesen üt:)
Köszi Évi, megpróbáltam én is egy ütőset 🙂
Nagyon tetszik. (bár a sorok elején a nagybetűket nem alkalmaztam volna, hiszen ez nem egy klasszikus vers) A végén rettenetesen jó a hatalmas a "csattanó", ahogy a folyamatos nyugtatom magam után kibukik belőled. 🙂
Gratulálok.
pipacs 🙂
Pirospipacs!
A tanácsod megfogadtam és javítottam a kezdőbetűket. Sokszor nem is figyelek, a word automatikusan nagybetűz a sor elején.
Szeretettel: Angie
Kedves Angie!
Másodjára futok neki, mert tegnap este az éppen megírt hozzászólásom valahol az éterben landolt, mert akkorra éppen elvitted a versed. Látom javítottad a nagy kezdőbetűket, így már sokkal jobb, szerintem is. Amúgy úgy formailag mint tartalmilag nagyon bejön a versed, és gondolatiságában sok megegyezőt találok az én "Tűnt ifjúság" című versem mondanivalójával. Egy szó, mint száz, szép, nagyon tetszik.
Szeretettel
Ida
Köszönöm Ida, hogy nem adtad fel és visszatértél!
Az ifjúság még bennünk van, csak a tükör már nem mutatja 🙂
Most megyek és elolvasom a versed.
Szeretettel: Angie
Az időt, azt a fránya időt azt ütném én agyon. Hiszen… ez jutott eszembe versedet olvasva. Persze ez csak az én verzióm.
szeretettel-panka
Igen, az időt sokszor agyoncsapnám 🙂
Kedves Angie!
Nem kedvelem igazán azokat a verseket, amiben az ismétléssel érnek el fokozást, de ezzel a verssel kivételt tettem. Kifejezetten tetszik. Úgy látom elég sokunkat érint az elmúlás és az ifjúság utáni vágyainkat versben fejezzük ki. A csattanó is jó a végén. Gratulálok! Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Angyalka!
Az ifjúság elmúlására is gondoltam a vers írása közben, viszont a "nincs bennem már" harag az egész világgal kapcsolatos beletörődés, de gondolom a vers olvasása közben (én hangosan szoktam, akkor jobban érezhető) rájöttél a végén, hogy a harag nem múlt el.
Szebb világról álmodtam fiatalon.
Üdv. Angie
"Nincs bennem már harag" , de azért a francba is! )) Jó a versed, érzékelteted hogy azért mégsem mindegy!
Szeretettel:Marietta
Köszönöm Marietta, ez nagy dicséret számomra.
Egyszer szeretnék én is olyan gyönyörű verset írni, mint amilyenekkel elkápráztatsz minket.
Szeretettel: Angie
Kedves Marietta!
Nagy dicséret ez nekem, szeretnék egyszer olyan gyönyörű verset írni, mint amilyennel mindig elkápráztatsz minket.
Szeretettel: Angie
Kedves Angie!
Nagyon jó verset írtál, bőven belefért volna az elmélkedés nagy kosarába. Nincs benned már harag,de számon tartasz dolgokat, és ez így van jól. Ha beletörődött lennél,az elkeseredést szülne, az elkeseredés, pedig kilátástalanságot. Az utolsó lélegzésig tudnunk kell, hogy azért oda tudnánk még ütni, ha akarnánk.
Szívből gratulálok, nagyon tetszett.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Találomra leemeltem egy könyvet a polcról , behunyt szemmel kinyitottam és a mutatóujjammal ráböktem a "nincs" szóra. Gondoltam megpróbálok egy verset faragni, és csak úgy jöttek a szavak 🙂
Hát így készült, még nem alkalmaztam ezt a "technikát", talán többször fogom.
Nem szoktam ilyet írni a saját verseimről, de az egyik kedvencem lett.
Ha kell odaütünk 🙂
Szeretettel láttalak: Angie