Halk sóhajokon jár lépteim nyomán,
mint időben a feledés, mi megtér a
hosszú út után,
ki jöttél felém neszein
az alkony ábrándtelt óráinál, mikor
mindannyian
ott állunk a csend falai előtt, hallgatva
szívzörejeit a mindeneknek.
Mert
mind meghallunk a csendekből valamit,
a szavak
pillanataiért élvén, kedveink Teérted való
édes reményeit.
Hogy tanuljunk a csend
hallgatásaitól, ha nyomokban is valamit.
Látva, mit
elmondása szerint követ az élet, halk
szövésein az egész ébredés, az egész
életen
keresztül, mikor lobogásain fel-
fellobog az élet, nem gondolván meg azt,
hogy menedékül rohan
értünk a pillanat,
melynek árnyalatain ragyog fel a holnap.
Mily boldogságra ébredtem vágyaim
érted való, édes ünnepén,
te gyönyörűen
szépséges élet, szíved kedvességéül.
Köszönve minden rezdüléseit e létezésnek.
Mikor feljő
bennünk a messzeségnek érző,
és a testvériségünknek érzőn vágyó világa,
azon akarat szerint,
mely által
megszenteltettünk, egyetlen szeretett isteni
ragaszkodásban,
hogy életünk legyen, a szó
által kapaszkodva életül a csend reményeibe,
most, mikor már közelgőn itt a nyár.
Nekünk nincs másunk, mint hogy szeressünk,
és szeretve legyünk, érezvén az élet
reményeit, mikor a mindenek lobogó hajnalán
látván érezzük,
hogy él bennünk a remény
azon szabadsága, amelyért valaha fogantunk.
Amelyekért mindenkor sziporkáznak szíveink,
lenni életül
szépségein annak a kedvesült,
megfogant, szívbéli akaratnak, melyben mi szó,
csendességben ölel át a mindenség,
ahogy én is
szeretlek Téged, Te legféltettebb szeretteim
közül való.
Amit azért, kérlellek, engedj meg Te is nekem,
hogy én is,
a Te féltett szeretteid közül való, reményéül
legyek egy életen keresztül, egy örökkön
tartó földi életnek
megmásíthatatlan, élő magasságain keresztül!
/2024. május 20./
13 hozzászólás
Kedves Zoltán!
A cím csoda jó és eltalált:
“Nincs másunk, mint hogy szeressünk!”
Ha ennek alapján mennének a dolgok,egy egész más életkép rajzolódna ki!
Megszünne sok olyan dolog,melyek szinte megoldhatatlannak tünnek!
Az önzés ugyanis csak magának akar mindent.
Ha tudnánk megértöek lenni,beleélni magunkat más bajába,szükségleteibe
egy szebb világ ébredne ránk!
Remek megállapítás:”Hogy tanuljunk a csend
hallgatásaitól, ha nyomokban is valamit.”
Ha tudnánk és mernénk elmerülni és meghallgatni amit a csend mond,
sok mindent másképpen látnánk!
A csend rengeteget tud mondani.Közelhozza mindazt amit
érdemes tenni,nem hallgat el semmit,ösztönöz,bírál,itélkezik.
Csodasép sorok:”mikor a mindenek lobogó hajnalán
látván érezzük,
hogy él bennünk a remény
azon szabadsága, amelyért valaha fogantunk.”
A remény szabadsága csak olyan talajon tud megteremni,ahol a földbe
ültetett tettek igazak,öszinték,segítökészek!
Ilyenkor tud a személy remélni,mert ö maga is megtett mindent mások iránt.
Gyönyörü óhajokkal tüzdelt sorok.Az egész versed egy ima,háladás,kérelem,biztatás,a jóra fordulásra.
Különösen a befejezés hihetetlenül szépen mondja ki azt a legbelsöt,
ami éltet:
“Amit azért, kérlellek, engedj meg Te is nekem,
hogy én is,
a Te féltett szeretteid közül való, reményéül
legyek egy életen keresztül, egy örökkön
tartó földi életnek
megmásíthatatlan, élő magasságain keresztül!”
Gratulálok remek reményt és szeretetet sugárzó irásodra!
Barátsággal:sailor
Legyen szép napod!
A legjobbakat!
Ügyeljetek egymásra!
“
Drága Zoltán!
Lélegzetelállitóan szép ez a vers: mély, iránytűs,lélekemelő, egyetemes bölcsességet hordozó.
Életműved legjelentősebb alkotása véleményem szerint, megfogalmazod benne a választ a kérdésre ami mindannyiunkat foglalkoztat:mi az élet értelme?! – és mély meggyőződéssel nyilatkoztatod ki:”Nincs másunk, mint,hogy szeressünk és szeretve legyünk.?
Ez a világ legföbb titka,isteni formula, átlényegitő -átváltoztató varázserő ami minden ember birtokába van csak meg kell tanulnia használni.
Keresztény művészként az összes versedet áthatja az igazság szenvedélyes keresése, u.n jézusi pillantással szemlélted és írtad le az érzelmekkel átitatott életet.
Létezik egy íratlan evangéliumi esztétika az irodalomba amelyben a költő -iró nem mesteri ábrázolója a szereplőjének hanem felebarátja, és mély kritikával ugyan de mérhetetlen szeretettel és gyengédséggel vizsgálja meg az emberi szívet ,életet.Ez emel ki téged is az átlagos költők sorából vagy helyesbitsek különböztet meg egy klasszikus művésztől: szeretettel , fénnyel, alázattal és gyengédséggel irsz, vizsgálsz , vonsz le következtetéseket és örök tanulságokat.
A klasszikus művész álarcot hord, a jézusi mezitelen, a klasszikus mester?a keresztény szamaritánus .Ezért keresik a fényedet, a csendedet , ezért szeretnek olvasni és a közeledbe lenni. A szeretet a költészeted fő témája és olyan értelmi/érzelmi gazdagsággal ruházod fel amilyen centrális hangsúllyal az evangélium foglalkozik vele.
Szeretni születtünk -neked sikerült ezt az énünkből fakadó jóakaratú, meleg érzést kiterjeszteni és úgy hirdetni hogy hiteles legyen.
Időnként el kell csendesedjünk ahhoz hogy kinyilljon a szivünk és szeretni tudjunk.
Gyönyörűen megfogalmazod ezt:
? ott állunk a csend falai előtt, hallgatva/ szívzörejeit a mindeneknek.?
Senki sem ismerheti meg teljesen egy másik ember lényegét, csak akkor, ha figyel rá,ha szereti. Ez tesz képessé arra, hogy meglássuk a szeretett személy alapvető vonásait és tulajdonságait; a benne rejlő lehetőségeket is.,
A folytatásban Tedeum csendül fel: földig hajolsz és égig nyujtozkodsz ugy adsz hálát az élet minden rezdüléséért.
A hit -remény- szeretet hármasába gigászi erővel kapaszkodva éled az életedet és hirdeted hogy csak igy érdemes létezni. A te Szentháromságod emberibb minden dogmánál,
valódi érzelem-biblia,nagyon megfogott minden szó,mondat,verssor .
Nekünk nincs másunk, mint hogy szeressünk,
és szeretve legyünk, érezvén az élet
reményeit, mikor a mindenek lobogó hajnalán
látván érezzük,
hogy él bennünk a remény
azon szabadsága, amelyért valaha fogantunk.
A zárórészlet lélekemelő és végtelenül megható kérést küld az ég felé :
?lenni életül
szépségein annak a kedvesült,
megfogant, szívbéli akaratnak, melyben mi szó,
csendességben ölel át a mindenség,
ahogy én is
szeretlek Téged, Te legféltettebb szeretteim
közül való.
Amit azért, kérlellek, engedj meg Te is nekem,
hogy én is,
a Te féltett szeretteid közül való, reményéül
legyek egy életen keresztül, egy örökkön
tartó földi életnek
megmásíthatatlan, élő magasságain keresztül!
Szeretni és szeretve lenni -ennyi a lét enigmája. Megejtően szép hasonlatok, metaforák, szinesztéziák teszik különlegessé ezt a kortárs szeretethimnuszt.
Az esztétika selymeibe csavart valódi líraiság a költészet szépségének
példája ez a nyelvtanilag is kifogástalan remekmű!
Köszönöm az élményt.Katartikus erejű!
Mély elismeréssel és körülölelő szeretettel gratulálok és küldök egy ölelésnyi gyógyitó energiát és égboltnyi szeretetet.
napfény
Kedves Zoli,
én meghallom a csendedet, és Veled, Veletek hallgatok. Vannak pillanatok, amikor a csend beszédesebb minden szónál.
Sokat gondolok Rátok, küldök egy kis erősítést. Tudom, ez nem elég, mert nem vagyok Mindenható, de talán a “sok kicsi sokra megy” érvényesülhet.
Köszönöm, hogy olvashattalak.
A lehető legjobbat kívánom nektek!
Szeretettel: Kankalin
Kedves mindenki!
Elnézést kérek érte most, hogy az állapotomból kifolyólag nincs lehetőségem mindenkinek külön választ adni, mert mindenemmel szenvedek még mindig.
Bocsássatok meg nekem mindezért, mert rettentően pocsékul vagyok és nem tudok mit tenni viselnem kell a napokat bárhogy is legyen nem lesz semmi baj, bízom benne hogy jön a könnyebbülés, ?én igyekszem mindent megtenni érte?
Szeretettel gondolunk Rátok innen Kaposvárról!
Vigyázzatok magatokra és egymásra életetek mindennapján amennyire csak lehetséges e nem könnyű jelenben mely mindenkit így vagy úgy meggyötör a maga nehézségeivel!
Gabi és Zoli voltam)
Kedves Zoltán!
Drága barátom,nem kell elnézést kérned!
Hihetetlenül értékeljük válaszodat,mert tudjuk,sejtjük milyen körülmények
közt írtad!
” és nem tudok mit tenni viselnem kell a napokat bárhogy is legyen nem lesz semmi baj, bízom benne hogy jön a könnyebbülés, ?én igyekszem mindent megtenni érte?””
Nagyon örülök ennek!
Igen tegyél meg minden lehetöt!
Jobbulást!
Igazi barátsággal:sailor
Ügyeljetek egymásra!
Kedves Napvilágosok!
Nincsenek megfelelő szavaim, hogy elmondjam, Zoli már nem lehet köztünk, ezért először idézek a levélből, melyet néhány nappal ezelőtt kaptam szeretett feleségétől, Gabikától.
“Drága Barátaink, kedves Ismerőseink!
Szomorú szívvel írok most Nektek. Zolit 2024. június 11-én elragadta tőlünk a halál egy kis időre. Súlyos betegségét hatalmas kitartással, türelemmel és reménnyel a szívében viselte.
Szeretném megköszönni Nektek a sok-sok imát és a szellemi, érzelmi és fizikai támogatást, amit kaptunk Tőletek! Zoli is nagyon hálás volt ezért.
Zoli most biztosan nagyon szeretne minket megvigasztalni. Bár nincs már közöttünk, a versei által ezt mégis meg tudja tenni. Egy ilyen vigasztaló verset szeretnék Veletek megosztani:
AHOL NEM KELL MAJD MEGHALNI
Végtelenbe rejlő vágyainkon
visz az idő keresztül
éveinken,
keresztül, át az élet tengerén.
Oly sokszor elmerül az ember
ábrándjain e sóhajba
zárt világ
útjain, kérdezve önmagát, hová
és merre tovább?
Merre visz az
út, az élet útja ezen örvénylő
végtelenben?
Ezen sóhajok
között, ahol az emberi szív
vágyódik örökkön élni,
de mégis
ezredévek óta e földön itt arat
a halál.
Lerogyva képzetek
letűntjein nem csupán a múlt,
hanem a jelen
érzetének lehulló
palástja is könnyek közt leledzik.
Ma még letűnik az élet, ma még
sóhajok közt remél
a szív vágyva
szomján az öröklét után.
Vágyva egy új világot, ahol
mindenütt majd
béke és harmónia honol
Isten és
ember között.
Ahol nem kell majd meghalni
fájdalmak gyötrelme miatt,
ahol nem fél
az emberszív szeretni Istent
és embert, ahol
lépteink a végtelen úton járnak,
ahol nem kell majd remélni
végtelent, mert
minden teljesül, amit
Jehova Isten ígért,
s ami
beteljesült, azt többé nem kell
remélni, sem hinni.
De ma még
vágyaink rejtekén remél a szív,
s e vágyódások
közt hinnünk kell, hogy élni
tudjunk, hogy
kibírjuk addig, míg megnyílnak
a sírok kövei, s a hantok
legördülnek azokért, kik a
mélyekben alszanak.
S Teérted is nyílnak azok a sírok,
aki élsz, és élni fogsz
talán majd akkor,
mikor minden dicsőség
e nagyvilágon megadatik annak,
akihez kötődik minden létezés,
és teremtés,
akiért lettünk, s valaha születtünk
földi pályánk
örökbe ringó évein keresztül.
Nagyon köszönök mindent: Gabi”
*
Zoltán 15 éve kezdett a Napvilágon, közben rövid ideig távol maradt, majd újra csatlakozott hozzánk. Mindvégig békés természetű volt, tisztelte az embereket, alkotótársait, és fejlődni akart a költészetben, ezért mindent megtett, alázattal fordult az irodalom felé. Sok közös versélményünk volt. Bármiről írt, szépségeket közvetített, műveiből nyugalom áradt, felemelő volt olvasni. Csendes jelenlétével példát mutatott, és utolsó pillanataiban is erőt sugárzott. Nagy tisztelője voltam, vagyok és maradok.
Elvesztése fájdalmas, ám arra gondolok, hogy Ő lélekben felkészült arra az Útra, melyben őszintén hitt, és felkészítette a hozzá közel állókat, én is kaptam tőle megszívlelendő tanácsokat – olyan értékes lelki táplálékot, amit eltettem, és bármikor elővehetek.
Szomorú szívvel búcsúzom, nyugodj békében, drága Zoli!
Emlékedet megőrzöm, és megőrzi a Napvilág Íróklub is.
Szeretettel: Kankalin
(Arra kérem a hozzászólókat, hogy kegyelettel emlékezzenek meg itt, az utoljára publikált verse alatt.)
Őszinte részvétem az itt maradt szeretteinek, békességet, megnyyugvást…
Neki pedig a jó Isten ölelő karját… Már nem szenved.
Nyugodjon békében…
Szeretettel: gleam
Őszinte részvétem. Nyugodj békében. Hundido
Drága Zoltán!
Drága barátom!
Annyira lesújtott a hír,hogy már nem vagy köztünk!
Tíz éve ´ismertük egymást és megosztottuk gondolatainkat,
érzéseinket!
Példaképe voltál az önzetlenségnek,a jóakaratnak és a mindenki
iránti szeretetnek!
Hiányozni fogsz nagyon!
Tudom,hogy most ott vagy:
“Ahol nem kell majd meghalni
fájdalmak gyötrelme miatt,
ahol nem fél
az emberszív szeretni Istent
és embert,”
Ez nyugtat meg egyedül!
Hihetetlen mennyi lelkierövel viselted a fájdalmakat és még akkor
is próbáltál másoknak örömet szerezni!
Leírhatatlanul nehéz a gondolatot elviselni,hogy már nem vagy köztünk!
DRÁGA BARÁTOM NYUGODJ BÉKÉBEN!
..ment szellőhalkan
csodája nélkül hagyva
árva bennünket
Drága Zoltán!
A megrendítő fájdalom könnyfüggönyön keresztül nehéz elbúcsúzni.
Elmentél rendíthetetlen hiteddel, angyali szelídségeddel, végtelen szereteteddel, kinyitottad az ég ajtaját és csak fényt hagytál magad után.
Leírhatatlanul bánt, hogy nem kaptad meg a csodát. Mikor pár hónapja beköltöztél a szívembe még nem tudtam, hogy ilyen kevés idő rendeltetett.
Jobb emberré tettél!
Szeretni tanítottál, alázatra, szelídségre intettél és mikor érezted, hogy elköltözöl megajándékoztál egy verssel ??már búcsúajándék volt, a könnyeim eláztatnák igy a szívembe nyomtattam. Megkaptam benne a választ a lét-titokra is tőled: ?nincs más értelme e létezésnek /mint tiszta/őszinte bensővel, gyengéden/szeretni egy/egész örök életen át?.
Ez volt a hitvallásod-emberi/költői, isteni glóriába foglalva.
A Napvilág legtisztább, legvallásosabb és legnemesebb hangú egyénisége voltál.
Mindig mindenkit felemeltél a szavaiddal, egy áldott, hótiszta, bensőséges lelkiállapotba, amit éteri fény világit be.
Lélekszépítő, aki lehajolt és sárból kiemelte az istenit, áthatotta érzéseivel és még szebbé szerette. Krisztusi attitűdöddel, halk, szelíd, istenfényű milyenségeddel mélyen beleírtad magad az életembe és bár lelked pára gyanánt istenné testesült, tested aláhullt?bennem /bennünk tovább élsz.
Én megkaptam a csodát: ismerhettelek.
Angyalringatással!
napfény
“Íme az ember”
Elment egy olyan Ember, aki kiábrázolta a Krisztusképet, aki küldetése szerint só volt, amely megízesíti az ételt és mécses, hogy látva lássunk. Vállalta a hitét, amelyről többször is bizonyságot tett.
Mindent megtett, ami rábizatott. Szenvedéssel formál a Teremtő, de a szenvedésnek határt szab. Ahová érkezett már nincs többé könny, bánat, halandó testét letéve, halhatatlant kapott. Nagy űrt hagyott maga után, de ugyanakkor példát is, hogy így is lehet, sőt így érdemes élni.
Emléke tovább él mindazok szívében, akik szerették, tisztelték, becsülték, akik ismerhették.
Béke poraira!
Rita
Kedves Zoltán!
Nagyon sajnálom, hogy csak rövid ideig ismerhettelek.
De örülök, hogy ismerhettelek.
Nyugodj békében!
Szeretettel:
Dona
Van az így.
Olvasunk, hallgatunk csöndet,
hullatunk könnyet,
De ettől nem lesz még
senkinek könnyebb?