Nincs nékem Párizsom,
Sem nyugalmam, vagy szerelmem,
Tengerzöld pázsitom
Fáradt fejem rá letennem.
De nézd,
Letűnnek hegyfalak
S nekem csak egy maradt,
Csak ez a keserű,
Torz hangú hegedűm.
Ég bennem valami,
És felgyújtok szerte mindent.
Szétzúzzák szavaim,
Kit szerettem ember-istent.
De nézd,
Letűnnek hegyfalak
S nekem még megmaradt,
Lásd, ez a keserű,
Torz hangú hegedűm.
A földrész szétesik
S Grúzia fényeit
LCD képein
Egy világ nézheti.
De én,
Szétverem homlokom,
S lenyomom torkomon
Majd az én keserűn
Elnémult hegedűm.
1 hozzászólás
Fájdalmat, kiüresedettséget érzek a versből. Az üres lélek pedig tombolni kíván, de amikor elcsitul, nem marad más, csak a sötétség.
Üdvözlettel: Rozália