Nincsen szebb a debreceni lánynál,
valamennyi nyíló liliomszál,
ne aggódj hát értem édes párom,
amikor a nagyvilágot járom!
Nem esem én soha szerelembe,
elmehetek Pécsre, Budapestre,
akkor sírjál mikor visszatérek,
s a gyönyörű két szemedbe nézek!
Hiszen tudod, mily nagyon szeretlek,
mégis gyakran kísértésbe esek,
annyi szép lány lakik Debrecenben,
talán több is elfér a szívemben!
Nem mehetek én szembe a nappal,
mindegyik egy fénylő, csodás angyal,
ezért gyakran elbujdosom innen,
s csak miattad térek vissza, kincsem!