Nincstelen dalnok éneke

A lét uszálya körbe ringja lelkem,
tudatja, hogy megint adós vagyok,
ha félve is, de csókjaidra leltem,
s repítenek feléd az angyalok.

Fizetni nem tudok, lyukas zsebemben
csipetnyi morzsa sem maradt neked,
de mert eléd a nincseim letettem,
fogadd be kolduló szerelmemet.

Ne űzz el engem ős ködökbe újra,
hiszen, ha úgy teszel, meg is halok,
s szakad belé a lantom árva húrja,
kicsengenek sután e bús dalok.

Utána délceg igricek követnek,
feledtetik dalát a nincstelennek.