mennyire érzem most is a pusztát
belém sivárult évezredek vándorlása
úgy gondolok rá
mint szabad szívek kóborlása
mint lélek szárnyalás
mint ősöket vidámító dalom
mint amikor ablakomon
az esőt patadobogásként hallgatom
érzem a szelet az arcomon
hallom hogyan süvít
érzem lovam sörényét karomon
hallom mikor hőkölve nyerít
azok a szabad vágták…
hogyan feledhetném őket e röpke ezer év alatt
tovagördült az idő…
de szabad lelkemben mindez csak egy pillanat
bennem van most is a puszta
a képek
a hangok
az illatok
hiába éltem számtalan életet
örökké
szabad Nomád maradok
10 hozzászólás
Ezer év egy pillanat. Nagyon jól megfogtad. Élvezet olvasni ezt a verset!
Gratulálok, koma!
Üdv: Colhicum
Veled tartok!:)
Gyönyörű gondolatok!
A befejezés különösen tetszett!
Gratulálok versedhez!:)
Inditó gondolatokat gerjeszt a versed,
örvendek,hogy megfogalmaztad!
"IGEN,, a nomád lelkek örökké szabadok!
Grat.
Érdekes gondolat – "szabad nomád maradok"
Nem is tudom erre mit írjak.
Üdv
Igen, igen, igen. Jó hogy erre jártam, és találkoztam ismét egy remekeddel. Köszönöm!
Boldog napokat kívánok!
Szervusz Colhicum!
Tulajdonképpen nem változunk… csak néha azt hisszük… 🙂
Köszönöm!
Szeretettel: koma
Itt megtalálsz:
http://www.verselo.gportal.hu
Boldog napokat kívánok!
Szervusz Pomázi Dóra!
Hát köszönöm… 🙂
Bár a Nomád alapvetően magányos vándor, valójában soha nincs egyedül. Ezért persze jó ha vannak hasonló társai.
Köszönöm!
Szeretettel: koma
Itt megtalálsz:
http://www.verselo.gportal.hu
Boldog napokat kívánok!
Szervusz Szejke!
Szabadok, magányosak, függetlenek, önállóak… és persze kicsit mindig szomorúak…
Köszönöm!
Szeretettel: koma
Itt megtalálsz:
http://www.verselo.gportal.hu
Boldog napokat kívánok!
Szervusz Michelangelo!
…ebben nem segíthetek… 🙂
Köszönöm!
Szeretettel: koma
Itt megtalálsz:
http://www.verselo.gportal.hu
Boldog napokat kívánok!
Szervusz Scherika!
Akkor tehát még egy újabb társ a kóborló Nomádok között…
Köszönöm!
Szeretettel: koma
Itt megtalálsz:
http://www.verselo.gportal.hu