Sír a gyász félhomályban
Sír a gyász a hamvakon
Holt virágok nyílnak
Néma éj a hantokon
Fáj a szó ajkak szélén
Nem gyógyít az idő sem
Kiégett világunk résén
Álmot szór a végtelen
Ezredév a szenvedés
Ezredév, mely bennünk él
Lelkünkbe örök rúnáit véste
A háború, mely visszatér
Százezer lélek vár hiába
Elveszett rég a megváltás
Jeltelen sírok néma gyásza
Nevünk elkárhozás
– Az ártatlanok emlékére
2 hozzászólás
…meghallgatnám a zenét is, ha van hozzá, mert én elképzeltem valami nagyon szépet. Nagyon "zenei" ez a vers vagyis dalszöveg. Még jövök.
üdv
Zsázs
Szia Zsázs!
Nos…örülök, hogy így vélekedsz a szövegemről. Azonban még nincs hozzá zene…sajnos 🙁
De a billntyűs részeken már dolgozom serényen, ahogy az időm engeni! 🙂 Ha elkészül, mindenképpen szólni fogok Neked! 😉
Üdv
Moriar