Ha minden nap nőnap lenne,
az volna a legszebb,
ámde választani kellett,
s a naptárban egy lett.
Míg szívünkben mind az marad,
folyton ünnepelünk,
bármely napunk csodás mikor
mellettük lehetünk.
De ez az egy annál is szebb,
köszöntjük ma őket,
kik társaink életünkben,
férfiak a nőket!
Köszöntjük és megköszönjük,
hogy szeretnek minket,
ők jelentik mi számunkra
a legnagyobb kincset.
Én e verset, kis virágként
átnyújtom szerényen,
s érezni, hogy szívből szóló,
legnagyobb reményem!
3 hozzászólás
ÉREZTEM! 🙂 és Köszönöm!
szeretettel-panka
Szép köszöntőt írtál kedves Albert.
Köszönöm, hogy olvashattam: Ica
Azért mégis jó, hogy van nőnap….
Ilyenkor másképp szól a vers is… szebben…
Ágnes