Növekvő elfolytás

Sok a gond,
Nem bírom már,
Mosoly, ami fáj,
De nincs választás.
Szememben bánatom,
Szívemben a fájdalom,
Mégis mindig mosolygom,
Mert másoknak nem mutatom.
Mind az, ami a szívemben lezajlik,
Csak én tudom, másra nem tartozik.
De hiszen, hiába mondanám, ami a fáj,
Értelmetlen, úgyis csak süket fülekre talál.
Szerintem senkinek se mondanám mi a baj,
Másokra nem tartoznak, sajnos túl sok titkom van.
Így inkább magamban tartom, hagyom, hogy égessen,
Minthogy mások által, megrovó pillantásokban legyen részem.