Párás ablakon
megrezdül a Lélekhang –
egy Fa-tekintet
*
Tűzfalak mellett
tömbökbe préselt lelkek –
amott egy fenyő.
*
Csupa csupasz lét
fázik nyirkos hidegben –
megmarad(t) egy fa
*
Semmi kert semmi
udvar semmi nyár semmi
közelben egy fa
*
Tömb-tégla-rakás
könnyeket ejt november
távolban egy fa
*
Udvarmaradvány
kertrészletek zúgában
ott felejtett fa
*
Fenyőbogarak
szorgalmasan tapadnak –
a gyökerekhez
*
Deszkasorsukban
a vén fák nyikorognak –
fatalepeken
8 hozzászólás
Kedves Emese!
Tetszenek a haikuid. Így, együtt a fákról írt apró részek egy verset alkotnak. Ehhez is külön érzék kell.
Szeretettel: Kata
Köszönöm szépen gondolataidat, Kedves Kata.
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Kifejező haikukat írtál ismét!
Ahhoz kell érzék szerintem,
hogy egy témáról ilyen sok haikut írsz! :))))))
Szeretettel: Lyza
Drága Lyza!
Még gondolkpzom azon, amit írtál, lehetséges, hogy igazad van :-))), köszi szépen.
Szeretettel ölellek
Emese
Kedves mesako!
Nagyon haikukat írsz. Még én is kedvet kapok. 🙂
Gratulálok!
A.Adrienn
Kedves Adrien, kedvedet nem szegem:-) örvendek Neked,
és köszönöm szépen.
Szeretettel
mesako
Nagyon szépek, kedves Emese! Mindegyik tetszik!
Szeretettel: Rozália
Köszönöm szépen, kedves Rozália.
Szeretettel
mesako