Hideg hidak szakadnak széjjel,
Rianások hangjától reszket a táj,
Hiába mondják, ne menjen arra,
Bambán ballag a jégen a nyáj.
Egymáson torlódó tétova testek
Követik vakon a kolomp szavát,
Aki elöl megy sem tudja, hogy
A túlparton létezik-e az ígért világ.
Pásztor nincsen, hogy vigyázzon,
Nem üt a konok szamár fejére párat,
Nem csahol okos kutya körbe,
Nincs bölcsesség, hogy vezesse a nyájat.
Ígéret van és feslett hit, zöldellő jövő,
De át kellene kelni a riant jégmezőn,
A fagyos víz elnyelheti az álmokat,
Nem marad bárány bégetni a túli legelőn.
3 hozzászólás
Kedves István, kihallani a versből a rejtett lényeget. Vékony jégen járni.. bölcs pásztorok nélkül, ígéretek között… nem könnyű.
Azt hiszem én is értem a lényeget. Hasonló gondolataim vannak jó ideje. Remek lett a versed.
Üdv
((Zoli
Kedves István!
Nem semmi vers.Tisztán érthető a lényeg.
Barátsággal:Ági