Mivé fakult a régi fény
a nyílt, szabad tekintetekből,
hová fogyott a bölcs erény,
amint a balgaságon áttör?
Behúzza mára mind nyakát,
kinek pedig kiállni kéne,
apák hitét nem adja át,
csupán fejét csavarja félre.
A hallgatag megalkuvás
habár emészti egyre másra,
szelén hajolva, mint a sás,
nagyon vigyázva, más ne lássa,
megalkuvón behódol és
feladja álmait gügyögve,
nem érti meg, nyakán a kés,
hiába húzza félve össze.