Zápor,
zápor
zuhogó
villámok
között
állok
ökölnyi
cseppek
esnek
tisztára
mosnak
összevernek
2.
A házak közt kóbor
macska ténfereg
s tarkómon
mint hideg
lámpafény
az éjszaka
messzi csillagai
fénylenek
a gyorsuló idő
hurcol szekerén
s meleg éji szélben
lélegzik a csönd
Hiányod
sustorog a fákon,
átölel, mint az álom
s hintázik odafönt