Lágy dallam kél a nyáresti szélben
Terólad dúdolnak a fák
Dús lombjukba bújtatva szerényen
Egy régi szép melódiát
___
Alattuk ülve hallgatom csendben
S tudom, hogy hozzám szól a dal
Érezlek téged, itt vagy szívemben
Szerelmed felgyújt, felkavar
Előttem állsz. S fénylő szemeidben
Látom a lenyugvó napot
Üzen, hogy soha el ne feledjem
A veled töltött tegnapot
Két szép karod ölelésre tárod
És én közéjük bódulok
Ajkad kinyílik, csókomat várod
S én újra csak tiéd vagyok
___
Milyen csodás e-szép nyári este…
Elhalt a dal, elállt a szél…
De Te itt maradtál mindörökre
Szívem mostmár csak érted él
2 hozzászólás
Nagyon szépen megszerkesztett hangulatos szerelmes vers.
Bár az életünk is mindig ilyen szép lenne.
Csatlakozom az előttem szólóhoz. Nagyon tetszik.