Valahol elveszett a Nyár,
s tűnni kész a rejtelem.
Álmaimban még visszajár,
hát rémülten keresem.
Talán belém halt egy reggel,
mert nem találta magát,
vagy nem élt át a beteggel
sok álmatlan éjszakát.
Ma rádöbbentem, valahol
gyönge szívemben zakatol.
Sorolhatnak évszakok,
Nyár nélkül halott vagyok.
18 hozzászólás
Kedves Kankalin! Az egész versedet átszövik a szomorúságot megjelenítő szavak, kifejezések:
elveszett, rémülten, belém halt, beteggel, álmatlan, gyönge szív. És ezeket a Nyár kétszeri megjelenése billenti egyensúlyba, a vers elején és végén, mintegy szabálytalan keretbe foglalva a strófát. Tetszik.
Üdv: Kati
Szia Kati! 🙂
Köszönöm szépen, hogy elidőztél a versemmel.
Nagyon jól észrevetted a szabálytalan keretet a szóismétléssel. Úgy alakult, hogy a két "csücsökbe" helyeztem el a lényeg kiemelését, mint egy finom kendő szélére, amit össze lehet hajtani a két sarkánál fogva.
Eluralkodott rajtam egy ilyen érzés, a mellékelt zene rásegített, hát belevittem. 🙂
Örülök, hogy tetszett, köszönöm, hogy jöttél. 🙂
Szeretettel: Kankalin
szia!
Már megint szépet és számomra különlegeset alkottál. Mindig elcsodálkozom a megérintő verseiden. Szomorkás, elvarázsoló. Nagyon megérintett ebben a forróságban, jó volt olvasni! üdv hundido
Szia hundido! 🙂
Köszönöm, hogy ebben a forróságban hagytad, hogy megérintsen ez a vers. 🙂
5:40-kor még valamivel kellemesebb idő volt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Ez annyira, de annyira szomorú! De ha még szívedben zakatol, nem reménytelen a dolog.:)
Szeretettel:
Ylen
Szia Ylen! 🙂
Igen, ez olyasmi, mint a mesterséges lélegeztetés. Az a zakatolás pumpálja és tartja fenn az életet. 🙂
Köszönöm a biztatást. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Végtelenül szomorú, ahogyan a nyarat siratod. Azért én hiszem, hogy életre kel még az a nyár benned.
Szeretettel: Klári
Szia Klári! 🙂
Életben tartom, amíg itt belül dobog…
Köszönöm, hogy elmondtad gondolataidat a vers alatt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, átéltem a verset. Élmény, szomorú, de egyben reménykedő is, ez jó.
Szeretettel: Edit
Szia Edit! 🙂
Azt mondják a bölcsek, hogy "a remény hal meg utoljára". Nincs okom ebben kételkedni, ha már sikerült életben maradnom. 🙂
Köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataidat.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Szomorú szép versed megérintett, de ne keresd a nyarat, ott van az belül, a szívedben, itt kinn meg tombol éppen. 🙂
Nagyon szép lett!
Szeretettel,
Ida
Szia Ida! 🙂
Igen, annyira belém fészkelte magát, hogy némi béta-blokkolóval kell kordában tartanom. 🙂
Örülök, hogy szépnek találtad. Igyekeztem az előző tíz érzésvilágához igazítani.
Köszönöm, hogy hagytad belülre férkőzni. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Szép ez a kendő!
túlparti
Szia túlparti! 🙂
Gondoltam, hogy valami szellemeset fogok itt találni. 🙂
Köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
bocsánat, mindig elfelejtem… 🙁
No, ha mindig elfelejted, akkor köss csomót a (zseb)kendődre. 🙂
Egyébként utólag úgy lehet csillagozni, hogy az elküldött hsz. fölött található a "szavaz", ott kell jelölni a megfelelő csillagszámot. 🙂
Egyébként nem fontos, csak megjegyeztem, mert látom, hogy az utóbbi időben több írásnál is jártak így.
A lényeg az, hogy elolvastad a versem és szóltál alatta.
Köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalinka!
Rövid versed úgy is sokatmondó, mellette még szomorú is.
Ilyen verset talán még tőled nem is olvastam.
Azonban így is remekül benne van, ami egy vershez kell.
Szeretettel olvastam: Kata
Szia Kata! 🙂
Valóban nem sűrűn írtam ilyen rövid verseket, de ebben a sorozatban a 11. elem ez a strófa.
Örülök, hogy megtaláltad benne a lényeget.
Köszönöm szépen támogató, erősítő jelenléted. 🙂
Szeretettel: Kankalin