Lassan terül szét a tájon
az alkonynak szürkesége
és követi a világunkon
az éjnek álomhozó sötétsége.
Nyári alkony
By PecásBy PecásBy PecásBy PecásLassan terül szét a tájon
az alkonynak szürkesége
és követi a világunkon
az éjnek álomhozó sötétsége.
1 hozzászólás
Kedves Pecás!
A verssoraidra sohasem lehet nemet mondani, mert röviden, tömören összefoglalod és költőivé varázsolod a tényeket.
Szeretettel: Rita