Sejtelmes most ez a nyári idill,
úgy csalogat, félek, tán elszédít.
Ha én itt, e porban mélybe hullom
ködbe tévedve öledbe bújok.
Miért jöttél? Én csak elvakultam.
Kettétört mondatok sorokban:
kérdések, mely szívem ostorozzák.
Merre, meddig, én hogyan te hozzád?
Ma jól esett. Az eső sem vétek!
Ha a pocsolyánk földi tükrében
veled vagyok lebegve a szélben:
felhő kékként nap égi tűzében.
-merre jársz, nem kérdem-
8 hozzászólás
Kedves Panka!
Olyan ez a vers, amely telve van alázattal a Kedves iránt. Hogy miért pont te vagy, akire rátalált. Szépen fogalmazol.
Csak egy kis hibára hívom fel a figyelmedet: kérdések, melyek szívem ostorozzák – itt a nyelvtani egyeztetésre figyelni kell, mert a kérdések többes számban van.
Szeretettel: Klári
Kedves Klára! Igen igazad van! Javítom majd és köszönöm, hogy szóltál!
szeretettel-panka
kedves Panka!
Nagyon szép lett a versed. Különösen a második versszak.
Szeretettel.Ági
Köszönöm soraid kedves Ági!
szeretettel-panka
Szép.
Igazán tetszett.
Üdv: harcsa
Örömmel fogadtam, hogy szépnek vélted kedves Harcsa!
szeretettel-panka
Szép lett, Panka! Valamiféle tiszteletet is sugall a versed. Kellemes volt olvasnom.
Szeretettel:Marietta
Köszönöm és örültem, hogy te is szépnek találtad. és hogy kellemes volt olvasnod kedves Marietta!
szeretettel-panka