Fűszálak fölött suhan el,
gömbölyű, hullámokat vet
az aranyló árvalányhaj.
Mily szépen, könnyeden táncol!
A szél húrja zeng, citerál,
fönn, a bongyor felhőnyájat
terelgeti vígan fütyülve.
Olyan, mint kürtjébe fúvó őr!
Egyre inkább félhomályba
borul rét, a mező, s közben
még hallik a szél meséje:
ahogy suhan a rét fölött.
Lágyan hullámzik a pipacs,
mint a fürge patak vize.
A szél végigfut a lebukó
álmos nap előtt, valamit súg.
Fénylik a hold tányérja a zöld
réten, ezüstösen, csillogón.
Fák, bokrok alatt a virágok
bódító illatot ontanak,
csend borult a sűrű erdőre.
Kellemes volt az az éjszaka,
a fűben szentjánosbogarak
világítottak, mint megannyi
zöldes fényű, könnyed csillámpor.
Röppentek a zöld lámpásukkal
s dúdoltak egy andalító dalt.
5 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Kellemes, andalító versedhez szívből gratulálok. 🙂
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Köszönöm szépen!!!! A csillagokat is :))))) Szép estét!
Kedves Zsuzsa!
Egy gyönyörű-szép nyári éjszakát varázsoltál elénk. Versed a korabeli költőink jó formáját követi, szépek a rímjeid, s ami szintén nagyon fontos tiszta magyarsággal, érthetően, hibátlanul. Ez az igazi verselés.
Én is természet-szerető vagyok, sok versem is van ilyen. Versed tartalma szépen, mondatokban olvasható. Mind szép, és nagyon jó a befejezése is, szinte hallom az altató dalt is.
Élvezet volt versed olvasni, szeretettel gratulálok.
Megéri az öt csillagot, azonban már évek óta leszavazták, mert másként is ki lehet fejezni a gondolatainkat.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata! De jó! Most nagyon örülök :))))))) Szép estét!
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szép versedhez szívből gratulálok,
Szépen bontakozik ki a téma, az egésznek
mély hatása van rám!
Köszönöm, hogy olvashattam művedet!
Szeretettel: Zoli Kaposvárról