Madár dala csendül
pirkadó hajnalon,
elúszik az álom
gyöngyöző harmaton.
Apró virág rezdül,
kicsit még révedez,
színes szirmát bontva
csendesen ébredez.
Szunnyadó lombok közt
megmozdul a szellő,
picikét mocorog,
ő sem koránkelő…
Hajnal szürke leple
lassacskán fellebben,
kipislant a napfény,
széttekint gyengéden.
Végigsimít minden
fán, bokron virágon,
mosolya szétterül
az álmos világon.
——————————————————————————–
4 hozzászólás
Nagyon szép, hangulatos vers, remek ritmussal, amit végig tartani tudtál. Gratulálok hozzá!
Köszönöm Csaba!
Finom , lágy sorok, olyan mintha kényeztetve ébresztenéd a világot.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Mert ébredni csak így szabadna…
Köszönöm, Judit