Kinn a szél kavar.
Tarka avarból csavar fel
hosszú szőnyeget.
Kesernyés illatot terel,
árva ágakat tekerget,
végül megunja. Elszelel.
Őszi csönd köszönt le ránk.
Hisszük, hogy vége van,
hogy béke van,
elhamvadt már a nyár.
De céloz még, és pontosan
eltalál egy kóbor napsugár.
Nyárutó
By szilkati
6 hozzászólás
Szia Kati! 🙂
Szeretem olvasni a verseidet. Egészen különlegesen tudsz ábrázolni egy-egy képet, hangulatot.
Itt is ez történt, csodálatos összhangot látok a pillanatfelvételen. Olyan, mintha én is a helyszínen lennék. Mindent érzek, amit a sorokba tettél. A központozáson meglátszik, hogy pontosan tudod, éppen melyiket kell alkalmazni ahhoz, hogy erősebb legyen a hatás. Nekem már ez a része is megér egy ötöst. 🙂
Nagyon tetszik, hogy a vége nem csattan, hanem nyitva marad az olvasó számára a lehetőség, hogy ő döntse el, milyen irányba terelje a gondolatait.
Nem mindegy, hogy kinek mit mond az a "kóbor napsugár".
Nekem most pozitív a jelentése, nagyon igyekszem, hogy az is maradjon.
Csodálatos vers, köszönöm az éményt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Köszönöm a dicsérő szavakat. Különösen jólesnek most, amikor kellőképpen megtépázták az önbizalmamat, amiből egyébként sem volt túl sok soha. Örülök, hogy tetszett a vers. Őrizd azt a "kóbor napsugarat", illetve annak pozitív jelentését, ameddig csak lehet.
Szeretettel: Kati
Kati, pedig lehetne önbizalmad, mert van mire büszkének lenned. 🙂
Én büszke vagyk rád, hogy olvashatom a verseidet. 🙂
Godoltam, adok neked egy leheletnyit a kóbor napsugaramból. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm Kankalin. Máris jobb.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Odaírom Kankalin bejeggyzése alá apróbetűs részben, hogy teljesen egyet értek vele.
Nagyszerű vers! 🌹❤
Köszönöm Edit.
Üdv: Kati