A visszajáró kétszázast adtam neki,
Rajtam kinőtt pulcsi,
Nyersbőr dzseki.
Kellett volna még, de megszántam,
S talán ő is engem.
Hogy ebben a tömegben
Én vagyok az egyetlen balek,
Ki aprót kotor,
S akkor…
továbbmentem,
Mert nem érdekel,
Hogy megmentem e,
Vagy csak újabb tűt adtam.
Egy kicsit még maradtam.
Néztem azt az arcot a falon,
Vajon
Ki rajzolta?
És aki rajzolta hol van most?
nyersbőr
By Acélszív
4 hozzászólás
Kedves Acélszív!
A jelek szerint nem acélból van a szíved:) Tetszik, ahogyan ábrázolod korunk egyik súlyos problémáját…
Üdv: Borostyán
Nagyon jó a vers ,
Szia Acélszív!
Nagyon tetszett versed!
Érdekes gondolatsor… Ahogy megérintett téged az a pillanat, s ahogyan tovább akart "állni" Tőled… Még jó, hogy nem sikerült és megírtad ezt a verset!
Szeretettel: Falevél
"Borzasztóan jó" kép! Grat!