Ha cárevics volnék,
akkor sem kéne más.
Nyinocska te lennél
szerelmem, nem vitás.
Mikor megláttalak
Volga parton állva.
Azóta csak te vagy
szívem minden vágya.
Takard ki kendődből
szépséges arcodat.
Hadd lássam gyönyörű,
copfba font hajadat.
Pirospozsgás orcád,
és a huncut szemed.
Rubintos ajakad,
ami reám nevet.
Kanyarog a Volga,
míg sétálok partján.
Csak reád gondolok,
jöttödet akarván.
Fehér nyírfaliget,
mint patyolat lelked.
A kedvenc környéked,
ott mindig meglellek…
A karomban tartlak
egy nyírfácska alatt.
Ugye te nem hagysz el,
mindig velem maradsz!
Orosz anyaföldünk,
Volgának síksága.
Terem ott sok leány,
Olga, Mása, Tánya….
Ám csak egyetlen egy,
ezen a világon.
Akit én szeretek,
Nyinocska az álmom.
Úgy tartozol hozzám,
min földhöz a folyam.
Hatalmas szerelmem,
mint a Volga, olyan!
7 hozzászólás
Kedves Alberth !
Jaj, de jó volt ezt olvasnom most. A mai repertoár versügyileg szomorkás, őszies amiket eddig olvastam.Ez kizökkentett:-))
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Sajnos még az idő is egyre szürkébb. Annál jobb olvasgatni ilyenkor a pirospozsgás Nyinocskáról. Remélem újólag kizökkent ebből az őszi hangulatból.
Üdv.: Alberth
Kedves Albert!
Jókat mosolyogtam, nem tudtam, hogy az orosz nők ilyen kívánatosak:-))))
vagyis csak egy a sok közül:-)))
tetszett!
Barátsággal Panka!
Kedves Panka!
Az orosz lányok, azok aztán csodásak, különösen Nyinocska, aki elárulom neked, hogy magyar. Csak meg ne tudják! :)))
Üdv.: Alberth
Nagyon kedves.
Kedves Irén!
Ha orosz lennél, te lennél Irina
Szerintem bájos név…
Üdv.: Alberth
Szép ez a vers, különleges hangulatú, és ez az orosz világ/hangulat nagyon megfogja az olvasót.
Köszönöm az élményt!
H.