Kavarg a kertem illata,
tavasz közelg felőle ma,
jelére lelkem éled,
ezernyi gyenge szirmon át,
teríti szét a hímporát
a győzhetetlen élet.
Varázsa engem elragad,
a vágyaimnak enni ad,
hevíti és fokozza,
bizserg az ér alatt a vér,
a tél után megint remél
miatta szívem újra.
Körülvesz és fülembe zsong,
susogja, jöjj öreg bolond,
e tánc legyen tiéd ma,
feledve vén korom, legott
a lábam új zenére rop,
sürögve és forogva.
4 hozzászólás
Kedves Imre!
´Nyitótáncod képes még ilyenekre is:
“feledve vén korom, legott
a lábam új zenére rop,
sürögve és forogva.”
Tetszett nagyon!
Gratulálok!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Köszönöm szavaid, kedves sailor.
Kedves Imre!
Kellemesen elragadtak a gondolataid.
Olyan jó érzés volt olvasni a versed.
A könnyedsége kiemelt , és a remény erkélyéről nézelődhettem.
“bizserg az ér alatt a vér,
a tél után megint remél”
Gratulálok! Éva
Kedves Éva!
Örülök, hogy tetszett a versem.
Barátsággal, Imre