Nyolc átjáró

Egyszer születtél
apró szalmaszegély
fedte párna szélén,
két nap is múltán,
hogy elmosolyodtál
búza-bélelt babán,
háromszor kértél
Köves kúti vízért
fürge kisfiúként, s
Négy hónapon át
hold után kutattál
zord álmaid után.
Öt sebet karcoltak
más ifjak karodra
örök nyomot hagyva,
hatszor hagytál csókokat
pipacsszín ajkakon,
s iszkoltál ablakon,
hét héten át éhség
űzött szerteszét, s
furulyaszóval kért
nyolc morzsányi kenyér
volt a végső remény,
míg el nem küldte
hosszan fájó tél
fagyasztó hírnökét,
s oktávnyi hangon
reméltél aranypor
takarta jövőért.