nyomtalanul…
a mellényzsebemben
magány lapul,
az ablak alatt
egy emlék matat,
rég elmúlt időkbe
törve utat.
szobám homályán
úr lesz a csend,
szemhéjam mögött
egy álom kereng,
a szekrény aljában
alszik szívem:
rég elkerülte
a szép szerelem.
ágyam sarkában
vágyam motoz-
-majd az éji álom
megnyugvást hoz…
(…álmomban végre
boldog vagyok
itt vagy és
szemed csak
rám ragyog
s reánk vigyáznak
az angyalok…)
7 hozzászólás
Nagyon jó az ébredés, ha szépeket álmodunk. Kívánom, hogy az álmod valóra váljon.
Szeretettel: Kata
A zárójel előtti rész nagyon tetszett, a sejtelmes vágyakozásával együtt, ami utána jön az már sokszorhallottolvasott dolog. Néha a kevesebb a több. De ez csak magánvélemény 🙂
Hanga
Szia Kata!
Félek, ez nem fog – de már barátkozom a "barátság" gondolatával…
Ez van…
Szia Hanga!
Igazad lehet, de a zárójelben lévő picit üzenet valakinek…nem tudtam kihagyni 🙂
És örülök, ha van rész, ami tetszik 🙂
dreaming kedves!
Nekem az egész, ahogy van tetszett!
És ne add fel!
Sosem tudhatjuk mi jön el…:):)
Szia kedves dóra!
Aranyos, hogy biztatsz, de itt már nem nagyon lesz semmi – maximum barátság – ha elfogadom…ha nem, akkor ennyi…
Maradnak az álmok, a versek…
Kedves Éva!
Kellemes vers. Rosszabb témára gondoltam a címből. Örülök, hogy megtaláltam.
Barátsággal: Ági