Rám talál egyszer s körbe ölel a nyugalom.
Hűtlen barát, kinek társaságára vágyom.
Számomra elérhetetlen, csak fogalom,
mint tengerparti homokban a lábnyom.
Morajló hullámok elmossák léptemet,
bokámat csapkodja a gyönyörű tenger.
Újra itt gázolok, vagy csak játszik a képzelet?
Megfeszülnek az idegek, kiáltana az ember!
Tajtékozz, őrjöngj! Ne add fel önmagad!
Harmónia soha nincs diszharmónia nélkül.
Minden métely valójában belülről fakad.
Sodródj a hullámokkal! Barátodat megleled végül.