Nyugodt éjszaka

Nyugodt fáradtság, mi aludni dönt,
zsibbasztó tompulás elmémre száll.
Köröttem seregnyi sötétség-szörny,
itt a homályban, s mind csak rám vár.
Nem félek mégse, mert nincs rá okom,
nem félek mégse, mert itt vagy velem–
szorosan ölelő karomba bújva
alszol mellettem, szépen, csendesen.

Árnyék a falon; fa lombja bólint,
apró levelei széltől zizegnek.
Épp gyenge szívem dallamát éneklik,
angyali kórusként: "örökké szeretlek!"
Nem veszítelek el téged soha,
nem, hiszen túl fontos vagy már nekem–
szorosan ölelő karomba bújva
alszol mellettem, szépen, csendesen.

Most sóhajtasz egyet. Gondterhelten.
Van valami, mi kis szíved nyomja.
Mocorogni, fészkelődni kezdesz,
s tovább alszol végre megnyugodva.
S bár odakinn szél támad fel újra,
nem árthat már nekünk a fergeteg–
szorosan ölelő karomba bújva
alszol mellettem, szépen, csendesen.