Nincs semmi vágyam,
Betelt a szívem megannyi kedve,
De hadd maradjak a hű szívedre
Borulva – lágyan.
Aztán ne űzz el,
Ameddig élünk, s amíg sóhajtunk,
Hogy egybe forrva maradjon ajkunk
Szerelmi tűzzel.
Nyugodt szerelem
By PappapaBy PappapaBy Pappapa
7 hozzászólás
Szia Z.A! 🙂
Ezt se mulasztottam el rajongóként. 🙂
Azon gondolkodtam, hogy ha az én versem lenne, más címet adtam volna (Ne űzz el; Könyörgés; Így maradjunk…).
Nem először futott ez végig rajtam, már régebben is motoszkált bennem, hogy dédapád verselésben jobb volt, mint címadásban. 🙂
Késő este van, fáradtság gyötör. A vers valóban nyugalmat áraszt, pedig felszólítások vannak benne.
Érdekes kompozíció lett belőle a lágy sóhajjal ötvözve. Talán ezért ringat.
A megjegyzésben hagyott gondolatokban osztozom. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Valójában a címeket én adom, mivel dédapám csak néhány versnek adott címet. És én a címadásban pokoli rossz vagyok. Rá ütöttem! 😀 Szavaztassuk meg a 3 lehetőséget, amit te írtál. Mit szólsz? 🙂
:DDD Most már értem, hogy miért nem alkotnak bennem a címek egységet a verssel. 🙂 Többször is előfordult ez. Játsszunk! Próbálom kitalálni, hogy melyik a tiéd. 😀
Eztán erre jobban figyelek. 🙂 Szívesen segítek ötletekkel, szerkesztőként gyorsan javítani is tudom, ha kell.
Állok rendelkezésedre (nem csak neked, mindenkinek). 🙂
Szeretettel: Kankalin
Sőt még a saját verseimnél is kisegíthetnél olykor, mert nagyon nem megy ez a címadás, örök probléma. 🙂
Na mi a helyzet az új vers címével? AZ enyém, vagy nem? 😀
😀 Az új versnél válaszolok erre. Bevallom, törtem rajta a fejem, mérlegre tettem a két verziót. 🙂
Nagyon szép szerelmi pillanat, ilyenkor szeretnénk ha ez az állapot örökké tartana.
Ebben a percben valóban benne van az örökkévalóság.
Szeretettel gratulálok,Zsófi