Befutott a rőt ősz hűs szélszárnyon,
perdült- fordult, leveleket kavart.
Bús, bágyadt napot felleg takarta,
kéményen kihűlt a gólya lábnyom.
Fecskék vég nélküli útra kéltek,
búcsúzott a nyártól minden élő.
Hogy a tél zord és hosszú lesz félő,
ám még neszeztek a deres léptek.
Gyér fán sápadtan dalolt a madár,
varjak pohár fenekére néztek.
Világ néma lett, pilácsok égtek,
lám, végleg nyugovóra tért a nyár.
3 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Nagyon kár,hogy.
“Világ néma lett, pilácsok égtek,
lám, végleg nyugovóra tért a nyár.”
,de fog újra könni!
Gratulálok:sailor
Legyen szép napod!
Kedves sailor!
Köszönöm szépen kedves szavaid!
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
“Hogy a tél zord és hosszú lesz félő,”
Nem sírom vissza a régi teleket, de azért egy kis hó, amely megmarad, időnként egy keményebb éjszakai fagy nem ártana, mivel ezekben a semmilyen teleket minden kártevő túléli.
Szeretettel olvastam szép verssoraid.
Rita 🙂