…mert szédülök, szavad betölt egészen,
és kapkodok az őszi ég alatt,
időt nem ismerek, hát nagy merészen
az értelem kitört, de szívem is szakadt,
hogy fájdalom minek, ha hív az élet,
éji páraként teríti fátylát,
a színek összeérnek és ha félek,
én a zöld mezőt tudom, s ha ködre vált át,
a csöndje úgy igéz, hogy értve súgom,
a lelked így zuhant belém vakon,
s nem adhatom hitem, ha bármi súly nyom,
ám boldogabb lesz tőled minden új napom,
de gyógyuljon az, ki végleg rászorul,
legyen derűje tiszta napra nap,
mert erre szültek és így is alkonyul,
hát enyém az éj, és enyém a pirkadat,
csak sápadok, miként a nyár is sápad,
ha illatok suhannak és egek,
hiába ködgomoly, magamban látlak,
csillagba (s)írj reményt, de én is ott legyek.
39 hozzászólás
Kedves Kankalin! Megint csodaszépet varázsoltál elő magadból. Gyógyító, erőt adó verset. S ha borong is az ember, fáradt köd lepi el, felcsillantod a fényt csillaghulló reménnyel. Nagyon köszönöm. VFZ
Szia VFZ! 🙂
Ennek a versnek mesés története van, amúgy ez a második leggyorsabb tőlem.
Történetesen: él(t) egy király(fi) valahol, akinek mindig gyémántfényben csillogott palástja. Megosztotta bárkivel, de ezt "véletlenül" elejtette. Rátalált a tékozló lány, lágy ujjaival finoman leporolta, titkai közé rejtette, aztán egyedi, arany hímzésekkel díszítette, úgy adta vissza neki. Senkire nem illik ez a palást, csakis rá, de nem fordított elég időt arra, hogy felpróbálja. Ha megtenné, gazdagabb lenne (legalább egy palásttal).
Olyan ponton vagyok most, hogy inkább nem írok többé verseket, mert valószínűleg nem tudom kifejezni azt tartalomban, amit valójában szeretnék. Igazából bármennyire figyeltem a részletekre (mert nagyon figyeltem), nekem kudarc ez a költemény. Nem a vers technikája miatt (mert figyeltem mindenre), hanem üzenete miatt.
Ha csodaszépnek tartod, azt köszönöm szépen, meg azt is, hogy nyomot hagyva elolvastad. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! A csodaszépből csak szép lett szerinted? Nekem is van egy versem a palástról,imáról, boldogságról, holnap feltöltöm. Most jelenik meg minikönyvben, a Lyukasórában meg úgy 2003-ban. Akkor volt a válásom és 30-as évekbeli kalendáriumokat lapoztam,és ott találtam egy hercegről történetet én is. És áttettem versbe.
Lebeg ez a vers, Mármint a Tied. Még egyszer köszönöm. Hódolattal: VFZ
Szia VFZ! 🙂
Szerintem még csak szép se lett (csak bennem), legalábbis nem mondta senki, hogy az. Talán törlöm is, bár a sublótban sem lesz jobb helye a többi elfuserált sok ilyesmi közé halmozva.
Végülis tökmindegy, hogy hol van, mint ahogy az is tökmindegy, hogy én hol vagyok.
Ez egy vers, hirtelen született, minden porcikája mesél, minden ritmusa, a rímek, a szótagok, a tartalom… de minek?
Nem érthető. Naná, hogy lebeg, nem véletlen ez.
Írásaidhoz sok sikert kívánok, kitartást is. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Te vagy az a király/nő/ akiről VFZ-nek adott válaszodban szó van? Nekem már a cím is árulkodó, mert a kankalinnak finom illata, édeskés íze van, és szuperül nyugtatja az idegeket!:) Ha egy Kankalin nyugtató verset ír, az teljesen rendben van.
Tékozló lányt a versedben nem találtam, de az egyedi arany hímzésekkel díszített verssorok megvoltak, és rám borultak, mint egy palást.
Judit
Szia Judit! 🙂
… és szeret hímezni…
A köhögésre is gyógyír. :)))
Kankalin nem adja akárkinek a palástot, csak annak, akire tökéletesen illik, aki kiállt minden próbát, hallgatagon is. :)))
Többen magukra vették, de nyilván, csak egyetlen méretben létezik a csodapalást. Arra tökéletes, aki nemrég hátradobta, én rögvest felvettem, a lelkembe mentettem, meghagytam a méretét, de mindeközben próbáltam bearanyozni. 🙂
Ilyen egyszerű ez… nekem. A palást tulajdonosának nem könnyű megtalálni a tükrömben önmagát, pedig kellene, mert ezért született ez a tükör-vers.
Dehogynincs tékozló lány! Ismerem, mert reggelente visszanéz rám fésülködés közben. 🙂
Köszi, hogy itt jártál! Kedvelem lazaságod, mert szeretek mosolyogni. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Judit! 🙂
… és szeret hímezni…
A köhögésre is gyógyír. :)))
Kankalin nem adja akárkinek a palástot, csak annak, akire tökéletesen illik, aki kiállt minden próbát, hallgatagon is. :)))
Többen magukra vették, de nyilván, csak egyetlen méretben létezik a csodapalást. Arra tökéletes, aki nemrég hátradobta, én rögvest felvettem, a lelkembe mentettem, meghagytam a méretét, de mindeközben próbáltam bearanyozni. 🙂
Ilyen egyszerű ez… nekem. A palást tulajdonosának nem könnyű megtalálni a tükrömben önmagát, pedig kellene, mert ezért született ez a tükör-vers.
Dehogynincs tékozló lány! Ismerem, mert reggelente visszanéz rám fésülködés közben. 🙂
Köszi, hogy itt jártál! Kedvelem lazaságod, mert szeretek mosolyogni. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kanakalin !
Én is láttam ebben a versben királynőt, de tékozló lányt is.
Ez a kettősség jellemzi és teszi nagyszerűvé versedet.
Csillog az a fény…remélem Te is látod 🙂
Szeretettel olvastalak : Zsu
Szia Zsu! 🙂
A látásmódok különböznek. Én csak a tékozlót észleltem itt. :)))
Örülök, hogy tetszett neked. Hogy mit látok? Azt beleszőttem a versbe, bár a sorok közé megint többet írtam a kelleténél, így nem jutott el oda, ahova szántam. Én már csak ilyen ügyefogyott, kankalinos maradok, de szép az élet, kedvelem az irodalmat. 🙂
Magam is beláttam, hogy túl sokat kendőztem el, már megint. Végülis ezért kankalinos. :)))
A versnek komoly üzenete van.
Köszi, hogy nálam jártál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Az Alpokban már 3-4 ezer méteren igen hideg van, elkel a palást sőt a bundás kabát is. Tükröm nekem is van, igaz, csak pici, kerek, még itt is keresem magam, de a köd nagyon furcsa teremtvény, eltévedsz egy perc alatt, hacsak egy kar nem segít.
r.
Szia ruca! 🙂
Örülök, hogy jártál itt, ezt köszönöm szépen, mert megtiszteltél jelenléteddel. 🙂
A köd valóban érdekes jelenség. Olykor kendőzni képes láthatatlan csodákat is, de később rávilágíthat rejtett dolgokra, ha kellőképpen éber az ember. Én figyeltem ezekre, nagyon. Arra eszméltem, hogy ki kell kotornom akár száz beszakadt körömmel is, amit eddig botorságom miatt a szőnyeg alá söprögettem hitetlenségem miatt. Talán még nem késő.
Ebből az ellentmondásból született e vers, erről szól a tartalom, a formajegyek, a rímek harmóniája és a kissé csámpás jambusok.
Köszönöm, hogy elolvastad. 🙂
Kalin
Szia Kankalin!
Nekem a versed az áttörő szenvedély miatt tetszik. Tele van érzelmekkel. Olyan, mintha a szomorúság és az öröm váltakozna ettől érdekes nekem.
Szeretettel: Ági
Szia Ági! 🙂
Örülök, hogy adott neked valamit a vers hullámzása. Igyekeztem belecsempészni, ami foglalkoztat, viszont ahányszor elolvasok egy egy-új gondolatot alatta, annyiszor világosodik meg bennem, hogy még több van a sorok között, mint amennyit tudatosan elrejtettem.
Köszönöm, hogy elolvastad, és nyomot is hagytál itt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Nagyon szép, Kedves Kankalin.
Olyan hatást gyakorol rám, mintha az érzelmeimet elkalauzolná egy olyan világba ahol még még mindig van valami ami már felülmúlhatatlan.
Szeretettel gratulálok, Zsófi
Szia Zsófi! 🙂
Örülök, hogy hatással volt rád a vers, ezt nagyon szépen körülírtad.
Köszönöm szépen, hogy velem utaztál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Megérintett szépséges versed kettőssége kedves Kankalin!
"de gyógyuljon az, ki végleg rászorult,
legyen derűje tiszta napra nap,
mert erre szültek és így is alkonyul,
hát enyém az éj, és enyém a pirkadat," Csodálatos üzenet!
Szeretettel gratulálok: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Örülök, hogy megérintett a vers.
Köszönöm szépen, hogy fejtegetted üzenetét. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Ez valóban nyugtató! Megnyugtató.
Megnyugtatja azt, akinek e sorokat szánod!
Mély -szokás szerinti- érzésekkel tele, s őszintén.
S Ő szintén megnyugtat Téged, s a léte!
Gratula!
Zsolti
Szia Zsolti! 🙂
Nagyon örülök annak, amit versemhez írtál, de annak sokkal jobban, hogy aktivizáltad magad itt. 🙂
Hiányoztak verseid.
Köszönöm, hogy szóltál hozzám, ez megtisztelő.
Írj sokat, tedd láthatóvá soraid! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Tetszik, és nem csak azért, mert nagyon őszintén mesél a versed, hanem azért is, mert tetten érhető itt is a stílusod. Szépek a rímek, a gondolati váltások, kiváló hullámzást hoznak a versbe, a 11-10-11-12 sorok lüktetése, szakaszvégi megfutás is nagyon tetszett, a záró szakasz pedig nagyon mélyen megfogott konklúzió. Remek vers, nagy örömmel olvastam, Kankalin.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Elárulom, hogy szeretek Kankalin lenni, mert ha nem lennék az, soha nem jöttek volna belőlem ilyen gondolatok. Örülök, hogy megtaláltál a versben, annak is, hogy a konklúzió hatásos lett. Igyekeztem verstanilag igazodni egy nem véletlenül talált formához, tartalomhoz, egy álomhoz, amit élek, féltek, óvok is.
Köszönöm, hogy szóltál itt, számomra fontos a jelenléted, mert költészeted kivételes, a nagyok közt jegyezlek, ez nem titok.
Jólesett értő jelenléted, köszi! :)))
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Gyönyörű, mélyen érintő minden sora…
Gratulálok: Judit
Szia Judit! 🙂
Örülök, hogy mélyen érintőnek tartod a verset.
Köszönöm szépen, hogy elolvastad. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Azt hiszem éppen itt voltam net mentes időszakomban. Most olvasom a szép versedet. Gratulálok!
Szeretettel:Marietta
Szia Marietta! 🙂
Örülök, hogy újra jelen vagy. Köszi, hogy elolvastad a verset. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! Ez nagyon tetszik! Annyira szép képeket festettél elém! Igazi gyöngyszem ez a vers! Gratulálok!
üdv hundido
Szia hundido! 🙂
Örülök, hogy gyöngyszemet találtál nálam.
Köszönöm szépen jelenléted, és hogy nyomot is hagytál itt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Némi nyugalomra vágytam (és versek olvasására "két rohanás" között…) és most nálad találtam meg… 🙂 Jólesett olvasni az egészet, az utolsó versszak pedig… egészen nagyon mélyen megérintett… megszólalt tőle bennem valami, úgymond "fölfelé húzott", gondolatokat ébresztett bennem, például azt, hogy vannak olyan, nagyon értékes emberi kapcsolatok, amiket érdemes őrizni, óvni, egyre ragyogósabbá varázsolni, hiszen ezáltal erősödünk, stb., ezek adják az élet igazi értelmét, értékét…
Nálam néhány hete van némi csend a versek írása terén, azokból "élek", amiket korábban írtam… mást tudok írni, de a vers nem ment… Talán visszatér az ihlet hamarosan, hiszen versek írása nélkül nem is lehet élni… szerintem… 😉 🙂
Szeretettel: barackvirág :))
Szia barackvirág! 🙂
Örülök, hogy megosztottad velem a verssel kapcsolatos gondolataid. Egyáltalán nem lepett meg érzékenységed, ahogy átérezted mondandóm lényegét, súlyát. Az emberi kapcsolatok törékenyek. Ezekben a sorokban éppen azt fogalmaztam meg, hogy mérlegre kell tenni saját álmaim mellett azt is, hogy miként lehet úgy varázsolni, hogy az élet igazi értelme számomra megmaradjon, és mindenki sérülésmentesen kerüljön ki belőle. Mert régóta vannak álmaim. Fényezem is őket jó ideje, ragyognak azok, de a serpenyő másik oldalán ott van az, hogy senkit nem tudok megbántani. Érdekes helyzet ez, az eligazodás nehéz, a mérleg pedig egyszercsak billen. Az az igazság, hogy már megtörtént ez, de csaltam. Óvatosan megbabráltam a szerkezetet, ami mindenkinek jó, rajtam kívül. Én már csak ilyen vagyok, de nem bánom. Ezért vagyok Kankalin. 🙂
Köszönöm értő és támogató jelenléted. 🙂 Az írásról annyit, hogy más műfajban kellett tevékenykednem, de feladtam.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Annyira nagyon értem azt, amit az álmokkal kapcsolatban írtál… Tudom, hogy szeretsz és tudsz is törődni másokkal, erőt adni… Fontos és nagyon jó, hogy vagy, Kankalinként is, és egyébként is; szeretném, ha az a szerkezet úgy billenne, hogy Neked is jó legyen, hogy még sokáig legyél nekik, nekünk, de… érzem, hogy a szeretet mellett erő is rejlik benned… 🙂
Szeretettel: barackvirág
Szia barackvirág! 🙂
Bevallom, hogy vagyok annyira elvetemült-önző, hogy amit a költészet által művelek, az nekem is jó. 🙂 Hogy meddig leszek, az nem rajtam múlik. Ha rajtam állna, akkor már rég nem lennék az élők között. Talán ijesztőnek tűnik az előbbi mondatom, de nem rémisztésnek szántam, inkább tény, amit jó ideje a szőnyeg alá söprök.
Azt próbáltam megfogalmazni, hogy a költészet nekem teljesen új életet, lehetőséget adott, amit nem merek a valóságban megélni, mert ha veszítek, akkor végem van. Az erőm talán abban mutatkozik meg, hogy képes vagyok magamba gyűjteni a versekből felém áradó energiákat, és bumerángként vissza tudom adni, hatványozottan.
Így botorkálok én, Kankalin, és nem fáj annyira ez, mint amennyire szeretni tudok. 🙂
Akit szeretek, az egészen biztosan érzi. Úgy vált véremmé a költészet, mint amikor infúzióval adják a vérátömlesztést.
Ebben rejlik az erő és a szeretet. 🙂
Köszi, hogy visszajöttél, elgondolkodtattál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Ez olyan érdekes. Akkora erő van a verseidben, hogy teljesen mindegy milyen hangulatom volt előtte, az írásod elbitorolja azt. Úgy gondolom amikor művészetről van szó, és annak az élvezetéről, akkor van ez a kapcsolat. Legyen az zene, festmény, szobor, vagy akár az írás. És én most is így jártam veled.
Zoli
Szia prince! 🙂
Számomra az az érdekes, hogy az erő, amit érzel, mástól ered, én is csak kaptam, jelen esetben szó nélkül elcsentem. Örülök, hogy tovább tudtam adni, nem tompult.
Köszönöm, hogy ilyen véleménnyel vagy a versről, verseimről. A sajátjaim közül ez az egyik kedvencem, mert bevallom, nekem is remegteti a gyomorszájam, akárhányszor szembesülök vele.
Azt is köszönöm, hogy a valódi művészethez hasonlítottad a hatást. 🙂
Szeretettel: Kankalin
S megint a csillagok, kedves Kankalin. Hát, igen. Szép ez a versed (is), bár erősen érzik rajta a dátum. (Apró utazás vissza az időben.) De van, ami mit sem változott: a kankalinos töltés.
Laca ⚘
Szia Laca! 🙂
Talán azért a csillagok, mert valamiért vonzódom hozzájuk. Valószínűleg emiatt lett a kötetem címe is "Csillagokba írva".
Elolvastam a hsz-eket, némelyiken pirultam, másokat megkönnyeztem vagy mosolyt csaltak az arcomra, de egyben biztos vagyok: ennek a versnek a tartalma örök érvényű, semmit nem csorbított rajta az idő, csak mélyebb lett, pontosan tudom.
Örülök, hogy kankalinos töltést találtál benne, jó lenne ehhez teljes mértékben visszatérni, mert megvan bennem, csak le kellene írnom.
Továbbra is egyik kedvencem gyűjteményem darabjaiból, jó volt újra belemerülni.
Köszönöm, hogy megálltál mellette és leporoltad! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Hidd el, ezt a verset nem kell leporolni, hisz sohasem lesz poros. A dallama olvasás után is megmarad az emberben.
Szeretettel: Kati
Szia Kati! 🙂
Azért néha nem árt egy nagytakarítás.
Ez a versem bennem is zenél, nagyon szeretem mondogatni, meg is tanultam. 🙂
Köszönöm, hogy jöttél, örülök a véleményednek. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Valami gyönyörű ez a versed, bár éreznéd mit érzek
e műved összeségétől! Nem szeretek rangsort állítani
mert nem lehet igazán igazságos annak sora, de ez
valami olyan mélységekig ért bennem amin én
magam is meglepődtem ismerve szívem érzéseit
mikor verset olvasok!
Mostanában Jeszenyint olvasok többet, de ezt az
érzést még az ő verseinél sem éreztem, oly mélyen
érintettek soraid!
Én egy egyszerű ember vagyok, s nem elmével hanem
szívvel írok, s olvasok!
Vágyom az ilyen versekre, hogy megérintsenek belül
mert szeretnék jobbá lenni mint ember érzéseimben!
Szívből köszönöm, hogy e mélyeket e műved velem
is megismertette, oly' gyönyörködtető érzést kaptam tőle!
Szeretettel gratulálok!
Vigyázzatok magatokra és egymásra e nem könnyű helyzetben!
Üdvözlettel kívánva Neked minden jót és szépeket! Zoltán és Gabi
Szia Zoltán! 🙂
Örülök, hogy ilyen nagy hatással volt rád ez a vers, és igazán megtisztelő, hogy mindezt elmondtad alatta.
Valóban mélyre mentem, de általában behúznak a sorok, amikor írok. Olyankor eltűnik a külvilág, teljesen bele tudok helyezkedni a tartalomba, csak az van, ami foglalkoztat.
Született néhány hasonló az utóbbi hónapokban, de fiókba kerültek, talán előszedegetem majd lassacskán őket, mert nem hagynak nyugodni. 🙂
Köszönöm neked ezt a szép hozzászólást. Energiához juttattál vele, mert véleményed azt igazolja, hogy szükség van lírára. Bárcsak lenne több időm az irodalomra!
A legszebbeket kívánom nektek! 🙂
Szeretettel: Kankalin