Ő

Senki nem néz rám úgy, mint Ő. Már
első pillanattól éreztem, hogy szeme nem
testemet, hanem lelkemet látja.

Látja lelkem vágyát, amit senki sem tud,
csak én, látja… látja szívem óhaját,
mi azt mondja neki:

Gyere, ez a szív üres, csak rád vár
nagyon régen már! Gyere, ez a lélek érted
él, téged akar…

De az ő szíve máshol jár, nem hall
engem…De lelke már az enyém, az
enyém meg az övé.

De Ő ezt még nem tudja. De még sejteni sem sejti,
hogy első mosolyommal lelkét befogadtam,
Ő pedig elfogadott akkor, amikor kezemet nyújtottam neki…

Nem tudja, hogy én a szemeimmel a zűrös
testén kívül lágy lelkét is látom. A
test csak takró, a lélek álarca.

Látom lelkét, ahogyan enyémbe kapaszkodik…
Látom azt a kis halovány szálat,
ahogyan hozzám ragaszkodik…

Lelkem mindig mondja neki:

Én leszek mindig, ha meghalok, akkor
benned leszek. Ne feledd: mi
egyek lettünk…. mindörökre…