Életem másért én nem adnám.
Nézz hát most halandó létembe,
S harcra kész, gyászos vérembe.
Mondd hát nékem: Nem vagy árva!
S átölelsz szárnyaidat kitárva.
Kardodat, ha szorítom kezemben,
Hátrálás nem juthat eszembe.
Lelkemet és életem áldozom,
S ha kell, elbukva távozom.
Nem félem én a halált érted,
Eldobom hát életem, ha kéred.
Fiaidra büszke leszel majdan,
Védték bátran testedet hajdan.
Meghaltak ám, de él nemzeted!
Őket örökre szívedbe engeded.
Jövőd fia rólunk vetve példát
Rendületlen szorítja karabélyát.