Óda a naphoz

Csend van, szürke este
lement a nap álomba lépve,
megyek, mindig csak el
s vissza, ha keresel.

Csak hívj, s én jövök,
hozzád bújok, majd eltűnök,
szemembe nézel és nevetsz,
de ha kéred, elmegyek.

De nem lesz elég a szó,
ha nem tudod mire jó,
mégis, tőlem mindig várhatod,
de ha itt lesz, fájlalod.

Nem is hiszed, mégis kell,
magadba zársz majd,
……. s elviszel…………
messzire lelkedben örömmel.