Odaát én voltam a Halál.
Ideát csak egy ember vagyok.
Odaát szolgálták szavamat,
Ideát védnek az angyalok.
Odaát a pusztaságban fa,
Ideát fa körül pusztaság.
Odaát ész s minden tudomány,
Ideát csak szakadt iromány.
Itt belül én egy isten vagyok,
De ott kint csak hamu és homok.
Odaát-ideát
By Davey
8 hozzászólás
Kedves Davey!
Kevés volna, ha csak annyit írnék: nagyon tetszik. Mert több annál! Legjobban ez a rész: Odaát a pusztaságban fa,
Ideát fa körül pusztaság. fogott meg. De a többi is remek, na és a befejezés: …….csak hamu és homok. !!!!!!!
Szoval, gratulálok,
üdv,eszkimo.
Kedves Davey! Végre, hogy olvashatok Tőled, s nem is akármilyen írást. Rövid, de annál jobb. Szép játéka a szavaknak és a nagyon bölcs gondolatoknak. Én is többet érzek, mint az hogy simán "tetszett".
Nagyon szép kiforrott vers! Gratulálok!
(Gyere kicsit többször, ha tudsz és ajándékozz meg minket ilyen szépségekkel. Örültem Neked!)
Érdekes ellentét-párok. Elgondolkodtató a versed. És persze nagyon jó, mint mindegyik.:)
Gratulálok: Colhicum
Talán hagyni kellene magad túlcsordulni egy kicsit! Na, nem veszélyes mértékben, de a létezés – ilyen erős kontrasztok közt – elég megerőltető lehet. Tudom, hogy cél volt ennél a versnél a feszesség, a kemény lendület, ám – véleményem szerint – egy kis átmosás a végére dobna rajt igazán nagyot…
Tudom, hogy semmit nem írsz át, nem is azért írom ezeket! Talán legközelebb, kicsit emberközelibbre hagyod…
Üdv: Kuvik
Kedves Davey! Fantasztikus a versed, lenyűgöző, elgondolkodtató, érdeklődést és figyelmet keltő! Nekem nagyon tetszett! Andi
Köszönöm szépen a véleményeket!
Igazad van Kuvik. Túl feszes lett. Minden sorpár egy végletes ellentét. Nem azért nem írom át a verset, mert nem szoktam átírni semmit. Azért nem írom át, mert a célom éppen az volt, hogy megmutassam, a két oldal között mekkora ellentét lehet. Persze, hogy nem ennyire sarkított a dolog, és talán nagyon ritka, hogy ekkora szakadék tátong az érzések között. De a lehetősége fennáll egy ilyen ellentétnek. Az pedig jó meglátás, hogy nem emberközeli. Vagy isteni magasság, vagy élettelen pusztaság. (Ez még a mottója is lehetne.)
Kedves Davey,
Megint pár sorban írtál nagyon elgondolkodtatót. Az utolsó két sor igazán megfogott.
Örülök, hogy olvashatlak.:)
Megrendítően szép, szerintem igaz sorok…
Hasonlóképp érzek én is.
Gratulálok újabb gyöngyszemedhez!
Üdv,
Zsolt