Nem kérdezem többé, hogy mi van veled
Elengedlek lassan, mint tavaszt a tél
Nem sóhajtja bennem semmi neved
Nem zúg fel arcodtól mélyen a vér
Hogy elbántál velem, nem tépi behegedt
sebeimről immár a kiszáradt vart,
S ha néha visszajönnél, ha lehet
Odébb söpörlek mint a zörgő avart
Nincsen betűm már elzokogni többször
Hogy meddig futottam lélekben utánad
Hogy neved bennem mint egy gejzír tört föl
És versenyt rohantak a hiányod s utálat
Szívem macskaköves futópályáin
S e néma béna átkos ütközet se ölt meg
Legyőztelek s engem is elhagyott a kín
Téged pedig mint zörgő avart
Mi nincs ahonnan hullott és semerre tart
Rég volt mosolyommal odébb söpörlek
8 hozzászólás
Kedves Miléna!
Nagyon jó vers…..
Ahogy a szerelem, harag lesz, majd valami keserű semleges mivolt.
S a győzelem, hogy eltudta az ember feledni, aki a lelkében elbújva élt.
Olyan szép keretet adtál a versnek.
Szép írás.
Üdvözlettel: Alkonyi
Nagyon köszönöm hogy olvastad és véleményezted! Üdv Miléna
Kedves Miléna!
A versed címe is tetszik és vannak sorok is amik tetszenek.
Az utolsó előtti sor is tetszett.
Szeretettel:Ági
Köszönöm hogy nálam jártál, Ági!
Üdv Miléna
Szia Miléna! Micsoda érzelmek viharzanak ebben a versben! Mint Ady Elbocsájtó szép üzenetében! Klassz vers! Szeretettel üdvözöllek: én
Köszönöm a kedves szavakat! Üdv Miléna
Kívánom, söpörd el.
Amúgy, és nem zárójelbe mondom, jó a versed, nagyon!
tisztelettel: túlparti
Köszönöm, hogy olvastad, túlparti!
Szeretettel Miléna