Szürke fellegek kergetik
az októberi hűvös szelet.
Nosztalgiázik még kacéran
egy-egy elsárgult falevél,
kergetik vadul a nyár édes
ízét. A kötélen száradó
ruhák lomhán várják a nap
sugarát. A szél meglebbenti
néha, vad rángatózással
feleselnek vele.
Előbújik a nap, egy-egy madár
bekacsint az ablakon,
elszállt a nyár – elköszönnek fázósan…
2 hozzászólás
Szia Eszter ! Megnéztem ki vagy és mit írsz. Nagyon jó képeid, hangulataid vannak és mégis szép és természetes az egész vers. Igazi jó vers. Nagyon tetszett
szeretettel fefo
Szia Fefo!
Nagyon örülök annak, hogy olvasol! És tetszenek az írásaim. Megtisztelsz!
Nagyon sok szeretettel üdvözöllek: Móricz Eszter