Csak akkor gyere be, ha ajtóm még nyitva találod,
és ajkad mosolyában aranyló fényeket hozol,
felhő szemeid közt rejtőzködő csillag talányok,
szélsusogásod egy reménytelibb holnapról dalol…
Csak akkor gyere be, ha a rámboruló házfalról
kaccanva perdül le, ‘s táncot lejt a mogorva idő,
simulnak a múltba kapaszkodó emlékfoszlányok…
én nem vágyódom másra, üdvözlöm, mi veled eljő.
Csak akkor gyere be, ha az újulás reményében
örömkönnyet hullajt az októberi deres hajnal,
‘s úgy vonsz magadhoz, mint szülő gyermekét, a törékenyt,
csak akkor gyere be… ígérem, szívem itt marasztal.
2 hozzászólás
Kedves Éva!
Csodaszép ez az “Október csalogató”!
“felhő szemeid közt rejtőzködő csillag talányok,
szélsusogásod egy reménytelibb holnapról dalol?”
Remek képek,hasonlaok!
ElIsmeréssel gratulálok:sailor
Legyen szép napod!
“úgy vonsz magadhoz, mint szülő gyermekét, a törékenyt,
csak akkor gyere be? ígérem, szívem itt marasztal.”
Nagyon szép sorok. Szeretettel és tetszéssel olvastam ismét.
Rita 🙂