Egy percnyi néma, tiszta csend…
karodba bújva, mintha nem
is száguldana a világ,
s nézne bolondnak, aki lát.
Feledni vélek minden bajt…
Nyugszsom kicsit válladon még.
Szeretni kérlek, mígnem majd
elhord minket innen a szél.
Egy percnyi néma, tiszta csend…
rohanás és zsibaj fölött.
Kezemig ér a ritka szent:
robbanásknét is csak örök.
Értékét vesztik számhegyek…
Téged kaptalak szárny helyett.
8 hozzászólás
Üdv itt is!
Nem lenne ez olyan rossz vers, csak ha már elkezdted egyfajta szabályos formába önteni, maradhattál volna abban. Az első versszak rímképlete elüt a másik kettőétől, a végén pedig azt a két sort ki lehetett volna ugyanúgy bővíteni négyre. Itt-ott elírás, félreütés is megmutatkozik.
Szia Csaba! Nagyon Örülök, hogy itt is láthatlak!
És igen, igazad van… De ezen túl is van még valami, ami nincs rendben ennél, csak nem tudok rájönni!
Örülök, hogy tetszett azért, és igyekszek átdolgozni!
Tetszett nekem a versed, a két magában álló sor a mondanivaló kiemelését szolgálja, szerintem. Szép az utolsó sor. Három helyen is van elütés, át kéne nézni majd… a rímképletet is.
Barátsággal Irén
Köszönöm Irén!
A két utolsó sor védelmét is!
Igen, az direkt csak kettő… Ez továbbra sem menti meg a verset az átdolgozástól, megpróbálom majd rendbetenni! És köszönöm!
Szia G.A.R. the Great!
Nagyon szépet írtál. Igazán tetszik. Gratulálok!
Üdv
((Zoli
Köszi Zoli!
Bocsi, hogy későn reagáltam, de rég jártam fenn!
Örülök, hogy tetszett!
Milyen erő is tud lenni egy ölelés, kedves Gabe!
Elért versed…
Szeretettel: gleam
Bizony, kedves Gleam! Sziklaszilárd erő, stabil pillanat a világ karusszelében, mint viharban hámykódó hajóink világítótornya….
Hatalmas ajándék embertől, embernek…
Örülök, hogy hozzád is elért
Szeretettel: Gabe