Még kérdezhetlek, foghatom gyűrt kezed,
csak a hang valahogy vénül, nehezebb
közöttünk már. Ólomból homokszemek.
Lassan lepereg a filmed – összeszed
port idő szele. De gyökerünk megvéd,
előre tör, mint folyó vájja medrét.
Most újra felfedeztem. Az utolsó
pillanat rám fókuszál. akár olcsó
dzseki a kirakatban. Értékrendem
átgondolom: a fa úgy szép, ha terem.
Legyen. Alattam hány koponya kacag,
hány fintor terül? …én meg hallgatok csak.
Anyám, fogom kezed, tűrd, ha kérdezek.
Vértem csak egy marad, az emlékezet
22 hozzászólás
Kedves Andrea!
Az elsö két sor…nagyon,nagyon érintett!
A többi is!
Szeretettel:sailor
Örülök, kedves sailor. Pont erre az "érintés"-re törekedtem.
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Szépen megfogalmaztad. Kérdezni kell, amíg tehetjük.
Gratulálok szeretettel:Magdi
Igen, kedves Magdi, kérdezni. Csak van, hogy nehéz, mert tudod, milyen válaszra számíthatsz. Már ha jön. De akkor is. Muszáj.
Üdv,
A.
Kedves Andrea !
Nagyon szép verset írtál, egyetértek Magdival, amíg lehetőséged van rá : kérdezz…
szeretettel olvastalak: Zsu
A vers nagyon tetszett !
Köszönöm kedves Zsu. Nekem elég ennyi.
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Szép a versed mély mondanivalója de fájdalmas, ha már nem tudunk kérdezni, szeretni.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Szia oroszlán! Köszönöm, így igaz. Az élet kezdeményez, a halál befejez. Sosem késő feleszmélni.
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Nehéz gondolatok… mély tartalmuk magával ragadó…
Remek versedhez szívből gratulálok, bár a fájdalom ettől nem csitul.
Szeretettel olvastam: Tünde
Szia Tünde! Örülök, ha tetszett. Tényleg mély gondolatokkal átszőtt írás ez. Köszönöm, hogy befogadtad.
Üdv,
A.
Szia Andrea!
Mi is az igazság, a pontos tartalom, kevéske tudásommal csak érinthetem.
Számomra gondolatsimogatást hozott a szeretted felett, olyan érzéseket, miket ki nem mond az ember, csak magában fogalmaz meg, kicsit átgondol, kicsit megsirat, félt, hogy bármi is megkopott, elnehezült, mégis örökké tarthasson.
Szeretettel:
Val'
Kedves Valerie!
Gondolati simogatás – ez tetszik. Nagyon jó. Legyen így. Köszönöm.
Üdv,
A.
Kedves Andi!
Először úgy tűnik, hogy egy picikét össze-vissza gondolatok, aztán ahogy olvassa az ember tisztul a kép. A legszebb az utolsó két sorod. A gyermeki emlékezet és az édesanya képe, valamint az a gondolati sík, amibe e kettőt elhelyezted. A szeretet a türelem és az idő múlása az a terület, amelyben mozog a vers mondanivalója. Lehet, hogy én voltam most összefüggéstelen, de valahogy így tudnám visszaidézni azokat az érzéseket, amelyeket a vers olvasása közben érzékeltem. Üdv. Szilvi
Kedves Szilvi!
Ezt a verset egy pályázatra írtam, aminek Gyökerek a címe. Mindenki jön valahonnan, tartozik valahová. Ezt pedig át is kell élni, megtapasztalni. Időben.
Én azt mondom, egy versnek meg kell érintenie az olvasóját. Itt szándékosan a végire tettem világossá, miről is van szó. Nagyon jól megláttad a lényeget. Örülök.
Üdv,
A.
megfogós lett a versed. tetszett. szeretettel
Örülök kedves Andy, és köszönöm.
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Különlegesen jó a versed! Nagyon gratulálok! Meg kell emésztenem… később még írok, de most nem megy!
Üdvözlettel: Gy.
Kedves Gyömbér!
Nem az a lényeg, ki mit ír, és mennyit. Pont elég annyi, amennyi téged írásra sarkallt. Egy lelki simogatás csodákat tesz. Én ezt küldöm neked szeretettel. És gyere, ha úgy gondolod, szívesen látlak.
Üdv,
A.
Kedves Andre!
Versedben mély gondolatokat rejtettél el.
Nagyon tetszik a címe is.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Jól látod. nem véletlen tettem így. Ez a vers egy pályázatra íródott, melynek "Gyökerek" volt a címe. Az én címem meg jött. Csak úgy. Örültem neked.
Üdv,
A.
Kedves Andi !
Több versedet volt szerencsém olvasni, és nagyon szeretem őket. Ez a versed olyan súlyos, komoly mondanivalót tartalmaz gyökeredről, mint a homokszemed súlya. Rájöttem hova készült. 🙂
Remélem sikeres lesz.
üdv:
ildi
Kedves Ildi!
Nagyon örülök, hogy tetszenek az írásaim. Ez? Valóban komoly, de a pályázati téma is az volt. Amire rájöttél ugye. 😉
Üdv,
A.