A Halloween, nagyon vén,
átélem én rettegvén,
sok töklámpás fénylik ma,
reszketünk, mit kocsonya?
A vigyorgó csontvázak
zörögve táncot járnak,
s borzongató szellemek,
hirdetnek rossz híreket.
Az elhagyott temetők
éjjel elkerülendők,
torz sikolyok születnek
megtébolyult füleknek.
Ma az az égnek színe más,
nyirkosabb a tapintás,
szívfájdalmas szél jajong,
lelkünk reszket, nem rajong.
A misztikus félelem,
úrrá lesz az életen,
vegyük el a hatalmát,
nevessük ki, rajta hát!
Öltsünk rémes maskarát,
áradjon a vidámság,
írjuk át víg humorra,
mi ma rémes, s mogorva!
2 hozzászólás
Kedves Alberth!
…hogy ez a vers ünnepi volna? Nekem szánva inkább borzongás, sikoly és rémséges…
Természetesen csak a téma miatt van, maga a vers most is olyan érdekes és úgy van
megírva ahogyan a verseket kellene mindenkinek alkotni.
Borzongva olvastam s üdvözletem küldöm:
Kata
Igen, jól látod kedves Kata. Ez egy régi kelta kultusz, vagy nevezhetjük hagyománynak is itt Európában. Valószínű, hogy az ősi Pannónia és az akkori Kárpát medence magyarjai is ismerték. Később persze pogány szokásnak minősítette az egyre szigorodó egyház. Mivel az akkori hiedelmek szerint ekkor a legvékonyabb a határ evilág és a túlvilág között, álcázni kell magukat az itteni embereknek. Valamint hangos ünnepléssel kell hatni a kísértetek ellen. Hát ez a Halloween alapja.Én személy szerint sok mindenre tekintek mint verstémára. Bármely jeles nap méltó lehet rá, hogy verset írjunk róla. Természetes hogy különböző vérmérsékletű emberekből különböző érzéseket vált ki ez a vers is. Bizony, annak ellenére, hogy a versem így sikerült, én is megborzongok a misztikus ijesztgetések hatására. 🙂
Örülök, hogy olvastad még ebben a témában is a versemet!
Üdvözlettel: alberth