Negédes arcodon csak álarc
jegén csiholt kedély a vágy,
erőfitogtatás e párharc,
neked kaland csupán az ágy.
A maskarád mögé belátok,
tudom, vadul remegsz belül,
de nem mutathatod világod,
takargatod kegyetlenül.
Kiadni félsz talán valódat,
ölelni is csak úgy ahogy
szeretsz, mi lesz veled, maholnap
beléd karolni mondd, ki fog?
De hát a jelmezednek éle
olyan kemény, akár a kő,
nem oldja azt le semmiféle
jeget melengető erő.