Mikor karomban tartom, s ölelhetem
Boldog vagyok akkor, mert ott van mellettem.
Rohannak az órák, pillanat alatt,
Ólomlábakon jár, mikor máshol van.
Oly magányos vagyok rideg az éj,
Sötét van, és félek felébredni még.
Mikor velem vagy, forró, s meleg szobám,
Nem huny ki a fény, izzik a parázs.
Félek a perctől, mikor útra kélsz
Figyelem az órát, rettegek! Ne még!
De könyörtelenül halad előre, az idő
Megállítanám, de nincs hozzá erőm!
3 hozzászólás
Szép szerelmes vers, igazán tetszett.
Üdv: József
Kedves József 🙂
köszönöm 🙂
Kedves Anikó!
Sajnos az órát megállítani nem tudjuk, ezért csak az marad, hogy élvezzünk minden percet, amíg itt van. Tetszik a versed.
Szeretettel: Rozália